Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 9. kedd, őszi ülésszak 23. nap (341.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PAPP SÁNDOR, DR. (MDF)
1653 döntő része a kiemelt vízminőségvédelmi területeken, a balatoni térség településein került felhasználására. Folytatódik a ví zminőségvédelem keretében a kisbalatoni program — sajnos nem a tervezett ütemű — megvalósítása. A nagymarosi körgát elbontására és a térség rehabilitációjára 3,2 milliárd forint felhasználása szerepel, amelyből 2 milliárd a költségvetési forrás. A vállal kozói szféra — ide értve a közlekedési vállalatok környezetvédelmi fejlesztését is — a központi környezetvédelmi alapból nyújtható támogatás felhasználásával korábbi ráfordításait jelentősen bővítheti, hiszen az így számításba vehető környezetvédelmi célú összegek elérhetik a 4 milliárd forintot. Összességében tehát megállapítható, hogy a fejlesztési lehetőségek 1994ben mintegy 13%kal növekednek, ami a bányajáradék jelenleg még nem pontosított környezetvédelmi célú felhasználásával együtt még további gyar apodást érhet el. A fejlesztéseknek — mint az az elmondottakból egyértelművé válik — három súlypontja van. Először: a települési szennyvízelvezetés és tisztítás; másodszor: a nagymarosi térség rehabilitációja; és harmadszor: a települések légszennyezéséne k csökkentése. Az elmondottak egyben arra is utalnak, hogy a környezetvédelem feladat- és hatásköre egyre szélesebb skálán mozog. Tisztelt Ház! A környezetvédelem működési költségére vonatkozó hazai felmérés jelenleg nem ismeretes. Ezt tekintve a nemzetköz i adatokban is erőteljes szóródás mutatható ki, a számbavétel alapelveitől és módszertanától függően. Talán nem szükségtelen megjegyezni, hogy a működési költségek a beruházás és fejlesztés 40 — 200%a között kerülnek becslésre. Sőt az is előfordul, hogy a m űködés költségeit egyes országokban környezetvédelmi költségként tüntetik fel. Ami a környezetvédelem fejlesztésére szolgáló ráfordítás nagyságát illeti, arra vonatkozóan azt mondhatjuk, hogy az 1993ban a bruttó nemzeti össztermék 0,63%át, 1994ben pedig 0,76%át teszi ki. A gazdaság működése — becslések szerint — ennél nagyobb környezetterhelést, illetve környezeti kárt okoz, éppen ezért a kettő különbségének — nevezzük így: a környezetolló nagyságának — pontos meghatározása és további nyílásának megakad ályozása az elkövetkező évek legfontosabb társadalmigazdasági feladatává válik. A szennyezett környezet ugyanis mihamar a teljesítőképes és versenyképes gazdaság kialakulásának gátjává válik, megakadályozza európai integrációnkat, és ami a legfontosabb, s zinte felbecsülhetetlen közvetlen és közvetett egészségi károsodást okozhat a jelen és a jövendő generációinak. A környezetvédelem céljaira szolgáló fejlesztési ráfordítások forrásai között változatlanul a költségvetés szerepe a döntő, és az 1993as évi 50 % 1994ben megközelítheti a 60%ot. Különösen akkor, ha a bányajáradék költségvetési bevételnek a környezetvédelmi alap részére történő átadását is figyelembe veszszük. Az önkormányzati, a lakossági és egyéb források várhatóan 20% fölé emelkednek, elsősorb an a vízügyi és a területfejlesztési alapok támogatásával. (17.50) Tisztelt Országgyűlés! A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium költségvetési előirányzatait tekintve van egy tétel, ahol az évi kereken 10 milliós összeg — 13,6 millióról van szó — minden valószínűség szerint erősen alultervezett. Ez a tétel a környezeti kárelhárítást szolgálja. Napjaink állandósuló tapasztalata, hogy növekedik a váratlan káresetek száma; azoké, amelyek központi beavatkozást kívánnak. Gondoljuk csak a tőzegtüze kre, a hazánkba irányuló hulladékturizmusra és ennek környezeti következményeire, a megnövekedett átmenő kamionforgalomból származó esetleges környezeti veszélyekre, a Szamoson éppen most folyó, a becslések szerint napi 100000 forintba kerülő pakuravadásza tra, vagy azokra a korábbi rejtőzködő, jelentős környezeti károkra, amelyeket most derítenek fel. Szinte elkerülhetetlennek látszik, hogy ez a tétel éppen a megnövekedett feladatok miatt módosításra kerüljön. Meg kell találni azt a forrást, amely a terveze ttnél jelentősebb összeget bocsát a környezeti kárelhárítás rendelkezésére. Ez a kérdés részben a környezeti bírságolás kapcsán talán megoldást nyerhetne. További feladat lehet a Központi Környezetvédelmi Alap erősítése, a környezetbarát termékek áfakulcs ának és környezetbarát gépkocsik esetében a fogyasztásiadómentesség felső határának kedvező rögzítése.
