Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 2. kedd, őszi ülésszak 21. nap (339.) - Az 1993. és 1994. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslatok együttes általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KÓSA LAJOS, a FIDESZ vezérszónoka:
1444 Úgyhogy összességében azt lehet mondani, hogy bár valóban egyébként az ügy k omolyságát és a kérdés fajsúlyát tekintve ez az egyik legfontosabb téma a Parlament előtt — talán ezt lehetne mondani — , mégis az eddigi tények és a Kormány, illetőleg a koalíció eddigi magatartása azt mutatja, hogy a Vagyonpolitikai Irányelveket, a privat izációval kapcsolatos stratégiát, a vagyonpolitikát egész egyszerűen a Kormány, illetőleg a koalíció lényegtelennek, mellékesnek, lesöpörhetőnek, nem is olyan fontosnak tartja. A mostani beterjesztések is egyébként ezt a tradíciót erősítik tovább, hiszen a '93as Vagyonpolitikai Irányelvek semmi másra nem jó, mint egy november végi elfogadás esetén arra, hogy igazolja azt a kormányzati politikát, amit egyébként a Parlament semmilyen kormányzati előterjesztés alapján nem tudott megvitatni. Ez a helyzet az én megítélésem szerint rendkívül szomorú. Ugyanis a Vagyonpolitikai Irányelveknek olyan, mindnyájunk számára kulcsfontosságú kérdéseket kellene érinteni, mint a privatizáció menete, az állami vagyon sorsa, addig, amíg az állami vagyon valamilyen módon nem ke rül magánkézbe, ennek a vagyonnak a vagyonkezelése, a reorganizáció kérdése, és még mind sorolni lehetne azokat a lényeges kérdéseket, amelyeket a Vagyonpolitikai Irányelvek vitájánál lehetne érdemben megvitatni, hogyha erre a Parlamentnek módja lenne. (12 .30) Nincsen módja. Nem is volt eddig sem. Emlékezzünk arra, hogy az egyetlen, ez által a Parlament által elfogatott Vagyonpolitikai Irányelvek összesen két hónapig voltak érvényben, hiszen akkor is az előző évi Vagyonpolitikai Irányelveket a tárgyévben, n ovemberben tárgyalta a Parlament. A '94es Vagyonpolitikai Irányelvekről pedig azt lehet elmondani, hogy nyilvánvalóan, habár ez a Kormány terjesztette be a Parlament elé, egy új kormány működési idejére esik a végrehajtása. Ebből a szempontból talán az el őző kormány magatartása inkább követendő, amelyik számolva azzal, hogy a válsztásokon esetleg új kormány kerül hatalomra, ideiglenes jelleggel terjesztette a Ház elé a Vagyonpolitikai Irányelveket, és e tekintetben tárgyalta akkor az ezt megelőző parlament a Vagyonpolitikai Irányelveket. A Vagyonpolitikai Irányelvek lényegét tekintve rendkívül sok jókívánságszerű szólam fogalmazódik meg benne, amelyeket önmagában nagyon nehezen lehet értelmezni. Megítélésem szerint a Vagyonpolitikai Irányelveknek három lény eges kérdést kellene érinteni, oly módon, hogy azt érdemben is lehessen tárgyalni. Az egyik a privatizáció, vagyis a szónak abban az értelmében, hogy az állami vagyon leépítése és privatizálása. A másik a reorganizáció azon vagyon körében, amelyik valamily en ideig még állami tulajdonban marad, vagy azért, mert a Kormány olyan határozatot hozott, amely szerint tartósan állami tulajdonban maradó vagyontárgyakról van szó, vagy pedig azért, mert ideiglenes jelleggel maradnak ugyan állami tulajdonban, de a priva tizációjuk előkészítése, illetőleg elhúzódása miatt indokolt a reorganizációs problémákról beszélni. A másik nagyon fontos kérdés az előbb említett reorganizációs probléma. A harmadik pedig a vagyonkezelés kérdése. Ezekben a kérdésekben — sajnos — a beterj esztett Vagyonpolitikai Irányelvek nem teszik lehetővé a kérdés érdemi megvitatását, azon túlmenően, hogy természetesen parlamenti beszédben rendkívül részletesen — ahogy például Pál László képviselőtársam tette — el lehet mondani azt, hogy milyen olyan ko nkrét problémák vannak az Állami Vagyonügynökség által kezelt vagyon esetében, vagy az ÁV Rt. által kezelt vagyon esetében, amelyek mindenképpen legalábbis aggodalommal tölthetik el a tisztelt Házat. Azonban a Vagyonpolitikai Irányelvek, tekintettel, hogy a jogszabály jellege is olyan, inkább a stratégiai kérdéseket kellene hogy érintsék. Ezt — sajnos — ily módon nem lehet értelmezni, illetőleg megtárgyalni. Miért? A privatizáció esetében tudjuk azt, hogy két szervezet is felelős a privatizációért: az egyik az ÁV Rt., a másik az ÁVÜ.