Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 2. kedd, őszi ülésszak 21. nap (339.) - Az 1993. és 1994. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslatok együttes általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KÓSA LAJOS, a FIDESZ vezérszónoka:
1445 Az ÁVÜ esetében valóban a Pál képviselőtársam által említett részletes tájékoztatást megkapta a Parlament gazdasági bizottsága. Én az ezzel kapcsolatos problémákra nem térnék ki, hiszen erről egy közel 40 perces beszédet hallhat tunk. Az ÁV Rt. esetében kicsit más a helyzet. Ugyanis az ÁV Rt. portfóliójában lévő vállalatok egy jelentős része olyan vállalat, amelyiknek a privatizációját önmagában nehéz értelmezni. Csak mondok egy példát. Például az ÁV Rt. által tulajdonolt Magyar T ávközlési Vállalat privatizációja csak abban az esetben vethető fel komolyan és értelmezhető, hogyha az állam néhány nagyon fontos döntést már meghozott, vagy legalábbis van elképzelése arról, hogy a következő kérdésekben mit fog cselekedni. Ad 1.: Tarifap olitika. Teljesen világos, hogy egy MATÁV esetében, hogyha nincs a telefonnak, illetőleg a szolgáltatásnak rendezett tarifapolitikája, akkor a privatizációt kicsit nehéz így önmagában figyelembe venni. Hasonlóképpen a Kormá ny beterjesztette ugyan a Parlament elé a távközlési koncepcióját, amelyben bizonyos gondolatok le vannak írva — ezt ugyan a Parlament sosem fogadta el — , de szemmel láthatólag az azóta tett kormányzati lépések ellentmondanak a távközlési koncepcióban fogl altaknak. Éppen ezért talán, amennyiben a MATÁV privatizációjában érdekelt felek olvassák esetleg a távközlést érintő kormányzati anyagokat, vagy parlamenti anyagokat, legalábbis elbizonytalanodhatnak, és megint felvetődik az a kérdés, hogy lehete önmagáb an ilyen vállalatok esetében a privatizációt tekinteni. De egyébként ez sok más, az ÁV Rt. portfóliójában kezelt vállalatról elmondható, hiszen nyilvánvaló, hogy — mondjuk — a villamosenergiatörvény vagy a gáztörvény hiányában ezen vállalatok privatizáció s kérdései nehezen értelmezetők. Hasonló a helyzet a reorganizációs kérdésekben. Itt főleg megint az ÁV Rt. portfóliójában kezelt vállalatokról van szó. Ugyanis természetesen felvethető ez általában, és meg is fogalmazódik minden Vagyonpolitikai Irányelvek ben a részcélok vagy az alcélok között, hogy a reorganizáció a magyar állam tulajdonában lévő vállalati vagyon feljavítását, privatizációs előkészítését szolgálja. Azonban megint ez így önmagában nem mond sokat — mondjuk — a tekintetben, hogy mi is lesz a sorsa a gázszolgáltatóknak. Tudjuk azt, hogy a korábbi szabályozást módosította a Parlament, és egy úgynevezett Szűcsféle módosító indítvánnyal az önerős fejlesztések esetében arra ad kötelezettséget a gázszolgáltatóknak, hogy az önerős beruházások által megvalósult tőkejószágokat osszák meg azon önkormányzatokkal, ahol ez az önerős beruházás megvalósul. Egyébként ez is csak '92 novemberéig érvényes. Azóta újra szabályozási hézag van a területen, és a gázszolgáltatók privatizációja ezen kérdések rendezése nélkül egyszerűen nem tekinthető át, mert nem adható világos válasz arra az egyszerű kérdésre, hogy akkor mi is a gázszolgáltató vállalatok tulajdona, illetőleg mely az a tulajdonhányad, amit valószínű, meg kell osztaniuk valamilyen más tulajdonosokkal, ko rábbi, a Parlament által elfogadott törvény alapján. Nem azt akarom ezzel mondani tehát, hogy ezek a törvények rosszak, vagy hibás szabályozást valósítanak meg, csak arra szeretnék utalni, hogy a Parlamentnek, illetőleg a Kormánynak olyan szabályozási köte lezettségei vannak, amelyek nélkül az adott vállalatok, az adott területen működő vállalatok privatizációja egész egyszerűen értelmezhetetlen és elképzelhetetlen. Tehát önmagában a Vagyonpolitikai Irányelvekben megfogalmazott reorganizációs célok nehezen é rtelmezhetők, és inkább csak ilyen jókívánságszerű szólamoknak tekinthetők. A vagyonkezelés esetében már utalt Pál László képviselőtársam a teljesen hasonló jellegű problémákra, illetőleg arra, hogy sem a Vagyonpolitikai Irányelvek, sem a költségvetés egy olyan jelentős állami vagyonról nem ad világos eligazítást, amelyik egyébként szintén állami tulajdonban van, és vagy a kincstári vagyonkezelő, vagy egyéb szervezetek kezelik, illetőleg kezelnék, hogyha erre lenne valamilyen kézzelfogható szabályozás.
