Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 2. kedd, őszi ülésszak 21. nap (339.) - Az 1993. és 1994. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslatok együttes általános vitája - TARDOS MÁRTON, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
1434 közli — vagy nagyon sok újság — a Privinfo heti információit, és minden újságban megjelennek fizetett hirdetések, ahol egy mosolygós hölgy vagy úr előadja, hogy mit is csinál ez a két intéz mény. És valóban elindult egy olyan munka, ami nagyon a kezdeti stádiumban van, hogy a képviselők információkat szerezhessenek a részleteket illetően is. Valójában azonban ez a propagandamunka még messze tart attól, hogy eredményes legyen, mert ezek a moso lygós urak és hölgyek, a Privinfo információi a döntéshozatal gyakorlatáról nagyon keveset szólnak, nagyon kevés érdemi információt adnak. És itt rögtön hozzáteszem azt a bírálatomat, amit a legfontosabb bírálatnak tartok, hogy ma az Állami Vagyonügynökség nek igen sok kérdésben ellenőrizhetetlen diszkriminációs joga van a döntéshozatal során. Meghirdetett versenytárgyalások egyértelmű eredményeit érvénytelennek minősíthetik, új versenytárgyalást, új vagyonértékelést írhatnak ki, és annak, hogy ennek mik az ellenőrizhető előfeltételei, arról senki nem tud semmit, az egyének, csoportok, akik ezekben a folyamatokban részt vesznek, zavarban vannak, nem tudják, hogy mire van joguk, mire nincs. Naponta jönnek hozzám, nem egyenként, hanem tucatjával azok a hírek, h ogy a privatizáció folyamatában érdekeltek nem értik, hogy mi történt velük. Én az információkat próbálom továbbítani az ezzel foglalkozó illetékes szakemberekhez, és nem jutunk zöld ágra egymással, zavarosak a folyamatok, és ezen változtatni kell. (11.40) Gondolome azt, hölgyeim és uraim, hogy ezen egy csapásra változtatni lehet? Gondolome azt, hogy ezért egyértelműen felelősség terheli — vagy súlyos felelősség terheli — az illetékes funkcionáriusokat? Azt gondolom, hogy ezen nem lehet egy csapásra változtatni, és nem is lehet azt elvárni, hogy holnap vagy holnapután minden tiszta legyen ebben az ügyben. A vagyon átalakulása, a vagyontulajdonrendszer átalakulása súlyos érdekeket érintő ügy, a vélemények nagyon eltérőek, nagyon érdekektől meghatározottak — nem olyan könnyű ezekben igazságot tenni. Tehát ilyen típusú problémákkal mindenkinek, aki privatizációval foglalkozik, és ahol a privatizáció tömeges — úgy mint Magyarországon — , szembe kell nézni. De vállalnunk kell azt, hogy evvel szembenézünk, és így megpróbálunk tiszta vizet önteni a pohárba; és minél inkább eredményesek leszünk ebben, annál inkább számíthatunk arra, hogy a gazdaság jövője és ezzel a társadalom jövője biztonságosabb lesz. Ha azt mon djuk, hogy minden rendben van, és elegendő egypár mosolygós úrnak és hölgynek a megjelenése az újságokban, akik áttekinthetetlen dolgokat mondanak a privatizációról, akkor tévedünk. Az ügyekről kell beszélni! Meg kell beszélni azt, hogy mi történt, hogy ho gyan történt ; és azok a diskurzusok, amik ebben a vonatkozásban interpellációk néven folynak itt a Parlamentben, azok is azt mutatják, hogy a zavar csak terjed. A következő kérdés, amit említeni akarok, az a privatizációs jövedelmek fölhasználása. 1992re vonatkozóan ebben a vonatkozásban tényszámokkal rendelkezünk, és azt tudjuk, hogy az 1992. év végén elfogadott Vagyonpolitikai Irányelvek és a tények a jövedelmek fölhasználását illetően nagyonnagyon nagy mértékben eltérnek egymástól. Azt tudjuk, hogy a '93ra először beterjesztett jövedelemelosztás és a ma beterjesztett jövedelemelosztás minőségileg tér el egymástól, és már vannak olyan előzetes híreink, hogy nagy valószínűséggel a most elfogadásra ajánlott számok megvalósulása is kétségessé válik. Miért vetem ezt föl? Azért, mert itt jelentős jövedelmek átcsoportosításáról van szó, elképzelhetőnek tartom és indokoltnak, hogy ezeknek a jövedelmeknek a befolyását és célszerű fölhasználásának dolgát nem lehet az év elején vagy az előző év végén jól megítéln i; de ha komolyan vesszük magunkat, hogy ez egy törvény, amit itt előterjesztettek, akkor indokolt elvárni a Kormánytól, hogyha azt nem tartja be, módosítani akarja, akkor a módosításról tájékoztat bennünket. Ha ez a tájékoztatás, ez az információcsere nem történik meg, akkor baj van. Teljesen egyetértek az előttem szólókkal — miniszter úrral, Vékony úrnak azzal a véleményével — , hogy a reorganizáció fontossága jelentősebb kérdéssé vált, mint ahogy azt évekkel ezelőtt
