Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 2. kedd, őszi ülésszak 21. nap (339.) - Az 1993. és 1994. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslatok együttes általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - FILLÓ PÁL, a környezetvédelmi bizottság előadója: - ELNÖK (Szabad György): - BAKÓ LAJOS, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Szabad György): - VÉKONY MIKLÓS, DR. az MDF képviselőcsoportjának vezérszónoka:
1430 viszonyokat, a tulajdonviszonyok alakulását befolyásolják, így úgy érzem, hogy a parlamenti tárgyalása kiemelkedő fontosságú. Az első kritikai észrevétellel kapcsolatosan, ami elhangzott, valóban igaz az, hogy a hatályos jogi szabály ozással ellentétben az 1993. évben a hazai privatizáció elfogadott Vagyonpolitikai Irányelvek nélkül történt. Magyarázattal tartozunk arra vonatkozóan, hogy mi idézte elő ezt a helyzetet, illetve az Irányelvek hiányában — amire képviselő úr hivatkozott — t örvényes alap nélkülinek tekinthetőe a privatizációs folyamat. Miniszter úr már utalt röviden az előzményekre, de engedjék meg, hogy én is felidézzem azokat. Mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy a Parlament mindig is késedelmesen tárgyalta a Vagyonpolitik ai Irányelveket. A '93. évvel kapcsolatosan el kell mondanunk, hogy a Kormány '92. szeptemberben a költségvetéssel egyidejűleg nyújtotta be a '93. évi Vagyonpolitikai Irányelveket, illetve annak a tervezetét. '93. június 14én a régi változat helyett új te rvezet került benyújtásra, melyben rögzíteni kellett azokat a változásokat, amelyek a költségvetés módosításakor a privatizációs bevételekkel szembeni túlzott követelmények csökkentésére jelentek meg, s hasonlóképpen tükrözte a benyújtott új tervezet a ked vezményes privatizációs technikák térhódításával együtt járó hangsúlyeltolódást. A kérdés tehát az, hogy a privatizációs folyamat törvényes alap nélkülie az Irányelvek hiányában? Egyetértve miniszter úrral, úgy gondolom, semmiképpen sem. Egyéb törvények, így a privatizációs törvények, a Munkavállalói Résztulajdonosi Program, pótköltségvetés, más jogszabályok — például az Ehitelről szóló rendelet — jogi keretet adnak a privatizációs folyamatoknak. Ezen túlmenően a hatályos privatizációs kormánystratégia is meghatározza a privatizációs folyamatokat. Képviselő úr hivatkozott arra, hogy az elveken túlmenően nem világosak az elvek érvényesítésének a mechanizmusai. Én úgy hiszem, hogy ezek az egyéb jogszabályok bizonyos támpontot adnak ezekre a mechanizmusokra. Az 1994. évre szóló Irányelvek ez év október elején, tehát időben kerültek benyújtásra. Remény van arra, hogy '92 és '93 után '94ben az év elfogadott Vagyonpolitikai Irányelvekkel kezdődjék. Ennyit talán az előzményekről. Még egy közbevetőleges megjegyzés em lenne, hogy úgy érzem, hogy a '94es Irányelvek — és erre később kitérek — talán valamiképpen választ adnak képviselő úr felvetésére. Hogyan összegezhetjük az 1993 — 94. évi Irányelvek legfontosabb gondolatait? Mindenekelőtt szeretnék szólni az Irányelvek célrendszeréről. (11.20) A célrendszerben, ha jól értem, az ellenzékkel nincs vitánk, de röviden hadd foglaljam ezt össze. Az Irányelvek célrendszere illeszkedik azokhoz a célokhoz, amelyeket a magyar gazdaság piacgazdasági átmenete során magunk elé tűztü nk. Felsorolásszerűen: piaci verseny erősítése, világpiaci integráció, modern piacgazdaságra jellemző tulajdonszerkezet megteremtése, a hazai tulajdonosi réteg bővítése, a magántulajdonra épülő gazdasági viszonyok megerősítése. Megítélésünk szerint mindeze k együttesen segítik és előmozdítják a hatékony gazdaság megteremtését. A Kormány által folytatott privatizációs politika alapvetően piaci alapelvekre és piaci eszközök alkalmazására épül. Valljuk tehát, hogy a nem piacelvű privatizáció nem vagy csak lassa bban vezet el a magángazdaság uralkodóvá válásához, a magántulajdonosi viszonyok és érdekek domináns gazdasági szerepéhez. Ezért utasítjuk el kormánypárti oldalról az ingyenes vagyonosztást.
