Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 2. kedd, őszi ülésszak 21. nap (339.) - Az 1993. és 1994. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslatok együttes általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Szabad György): - SZABÓ LAJOS (Kisgazda)
1427 szervezetek jóváhagyott irányelvek, pénzügyi korlátok nélkül, saját belátásuk szerint működhettek. Ugyanúgy, mint 1992ben, emlékezetem szerint akkor is novemberben szavaztuk meg a '92. évre vonatkozó Vagyonpolitikai Irányelveket. Az új határozati javaslat igyekszik indokokat találni az eredeti javaslat visszavonásának szükségességére. Ezek: az 1993. évi költségvetés, az ÁV Rt. megalakulá sa és valószínűleg az ezzel összefüggő vagyonmegosztás, az 1992. decemberi kormányhatározat a privatizáció meggyorsításáról, az 1993. februárban módosított egzisztenciahitel, a kisbefektetői részvényvásárlási program és a pótköltségvetés. Most vegyük vizsg álat alá a határozati javaslatot. A bevezető részben felismerhető, hogy a privatizáció, a privatizációs stratégiai célok között új elemként jelent meg a piaci verseny erősítése, a gazdasági modernizálás feltételeinek megteremtése és az államadósság csökken tése. Mindezek fontos, a gazdaság szempontjából lényeges területek, megfogalmazásuk tehát indokolt. Az irányelvekben megjelölt célok kibővülését látjuk a privatizációban szereplők számának növelésében, a hazai vállalkozók, munkavállalók, a vállalati vezető k mellett a termelők tulajdonszerzésének támogatása, valamint a lakossági kisbefektetők körének szélesítése. E bővítés valójában kényszerhelyzetből született, mivel mind a hazai, mind a külföldi nagybefektetők köre egyre inkább szűkülőben van. Az eljárási szabályok körében mint pozitívumot emelhetjük ki a versenyeztetés elvének deklarálását, a befektetők információval való ellátását, a hazai befektetői, illetve belső munkavállalói csoportok preferálását. Ezzel a hazai befektetők régi kívánsága teljesül, mis zerint a külföldiek különböző kedvezmények révén kialakult előnyösebb, kiváltságos helyzete megszűnik. Néhány szót a zártkörű versenytárgyalásról. Némileg ellentétes a versenyeztetés alapelvével a zártkörű verseny fogalma, ahol az állam tulajdonosi jogaina k gyakorlója nem a versenyből kizártak, hanem a résztvevők körét határozza meg. Azt, hogy e kört milyen szempontok alapján állapítják meg, az Irányelvek nem tartalmazza, ami a továbbiakban vitára adhat okot, főleg a kizártak körében. E probléma enyhítésére csak annyit: zárt versenytárgyalásra az esetek körülbelül 1%ában kerül csak sor. Az osztalékpolitika az 1992. évi Irányelvekben foglaltakhoz képest két céllal bővült. Ezek: a pénzügyi, technológiai és környezetvédelmi reorganizációk, valamint a kezességv állalás biztosítása. Mindkét elem, a fontossági sorrendet figyelembe véve, a központi bevételek realizálása elé került, ami a privatizációs bevételek korlátozott voltát ismerve, a költségvetés bevételi oldalának további hiányát eredményezheti. Az ÁV Rt. os ztalékának meghatározásánál, illetve felhasználásánál észrevételeznünk kell, hogy az előterjesztés első helyre teszi a gazdasági társaságok működőképességének megőrzését, a további értékvesztés elkerülését, és második helyre a vagyon további gyarapítását. Ez mindenképpen a realitások figyelembevételét jelenti, de ugyanakkor ellentétes a gazdasági növekedést hirdető politikával. A munkavállalói tulajdonszerzés könnyítésére bevezetett kedvezmények — 12,5% saját erő + 37,5% egzisztenciahitel — várhatóan jelent ős tömegek vagyonhoz jutását eredményezi, ugyanakkor bevételkiesést eredményez. További hatása lehet e befektetők kivárása, hiszen ha az utóbbi években nyújtott kedvezményeket figyelembe vesszük, nem lehetetlen, hogy további kedvezmények reményében tartalé kolják tőkéjüket. Az Irányelvek keretein belül nem szabályozott az sem, hogy az említett lehetőségeket, kedvezményeket mi alapján ítéli meg a vagyonkezelő. Ennek szabályozása elkerülhetetlen, hiánya korrupcióra ad lehetőséget. Az ÁV Rt. osztaléka és az ÁVÜrészvények után az 1993. évben kifizetésre kerülő állami vagyon hozadéka a központi költségvetés bevételét képezi.
