Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 2. kedd, őszi ülésszak 21. nap (339.) - Az 1993. és 1994. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslatok együttes általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Szabad György): - SZABÓ LAJOS (Kisgazda)
1428 Az 1993. évi pótköltségvetés az ÁV Rt. részére 8 milliárd forint befizetését írja elő. Ez az összeg 26 milliárd forinttal kevesebb az 1993. évi költségvetésben rögzítettnél. Ez mindenképpen jelentős eltérés, ami fakadhat a privatizációs bevételek túlbecsüléséből, a bevételek nem eléggé hatékony realizálásából, valamint a privatizáció költségoldalának megnövekedéséből is. Vélhető en mindhárom ok közrejátszott a tervezett befizetések ilyen nagymérvű elmaradásában. Az ÁVÜ 1993ban 74,8 milliárd forintot irányzott elő tervezett kiadásainak fedezetére. A kiadásokkal kapcsolatban — és ez vonatkozik mindkét vagyonkezelőre — már a bizotts ági vita során is kifogásoltuk az egyes költségcsoportok részletes kimunkálásának teljes hiányát. Az ÁVÜ vonatkozásában találunk egy felsorolást: működési költség 1,35 milliárd, privatizációval összefüggő kiadások 6,81 milliárd, szavatosság- és kezességvál lalás 6 milliárd, a foglalkoztatási alapnak 12 milliárd, a területfejlesztési alapnak 6 milliárd, a mezőgazdaságfejlesztési alapnak 4 milliárd, vagyonkezelőknek 1 milliárd, reorganizáció 5 milliárd, társaságok alapítására 3,7 milliárd, garanciafedezet 2 m illiárd, ÁV Rt. alaptőkeemelés 6,9 milliárd, Befektetési és Fejlesztési Bank 4 milliárd, világkiállítási alap 3,5 milliárd, kisvállalkozói garanciaalap 4 milliárd, és ezek után költségvetési befizetés mindösszesen csak 5,34 milliárd. Kedvezményes konstruk cióban történő értékesítésből 30 milliárd forinttal az államadósságot kívánják csökkenteni, kárpótlási jegyek ellenében 20 milliárd forint eladást kívánnak biztosítani. Nyilvánvalóan szerkesztési hibának tudhatjuk be, hogy az ÁV Rt. kiadásai a határozati j avaslatból kimaradtak, de az indokolási részben fellelhetők. Például: reorganizáció 51 milliárd, hitelátütemezések 34 milliárd. Valójában tehát látunk szép, kerek, de főleg nagy számokat, de semmi támpontunk nincs arra, miért éppen 51 milliárd vagy miért 3 4 milliárd stb. (11.10) Vagy mi tartozik pontosan ebbe a körbe: a vállalati átvilágítások és előkészületek 5,2 milliárd? De sorolhatnám tovább. Nem akarok azonban visszaélni tisztelt képviselőtársaim türelmével, és nem kívánok a részletekbe belemenni. Várh ató módosító indítványaink szóbeli indoklását a részletes vita során fejtjük ki. Tisztelt elnök úr! Tisztelt képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy az 1994. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről benyújtott határozati javaslathoz néhány rövid észrevételt tegyek. A célkitűzések között nem szerepel az államadósság csökkentése. Ez bizonyos szempontból az előterjesztők realitásérzékének fejlődéséről tesz tanúbizonyságot. Ugyanakkor felvetődik, hogyha akkor, amikor az állami vagyon privatizálása folyik, tehát az állami költségvetés olyan pluszbevételekkel számolhat, amelyek egy későbbi időpontban már nem állnak rendelkezésre, nem sikerül csökkenteni az államadósságot, mikor lesz erre mód és lehetőség? A privatizációs folyamat eljárási szabályainál lényeges új elem, hogy az ügyvezetést kötelezi arra, hogy tájékoztassa a munkavállalók érdekképviseleti szerveit a foglalkoztatásra, a jövedelmi és szociális ellátásra, illetve a tulajdonhoz jutási lehetőségekre vonatkozó megállapodásokról. A lakosság rendszeres és bővülő tájé koztatása elősegítheti a privatizáció korrupciós lehetőségeinek csökkentését, valamint nyomon követhetővé teszi a privatizáció folyamatát. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy ennek a pozitív hatásnak az ára az ilyen irányú költségek ugrásszerű megnövekedése. Fel fedezhető azonban, hogy az ez irányú tevékenység nem eléggé átgondolt, pazarlónak tűnik. Gondolok itt a privatizációs lehetőség televízióban történő reklámozására, mely semmilyen konkrétumot nem tartalmaz, csak az általánosságokat. Ennélfogva a reklám medd ő szórása nagy, hatékonysága kicsi. 1994ben erőteljesen növekedtek a munkavállalói tulajdonszerzés esélyei: 50% kedvezmény, ennek 15%a készpénz, egzisztenciahitel, sőt kárpótlási jegyek felhasználhatók.
