Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 1. hétfő, őszi ülésszak 20. nap (338.) - A nemzeti környezet- és természetpolitikai koncepció kidolgozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ILKEI CSABA, DR. (független)
1409 ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Ilkei Csaba független képviselőnek. Felszólaló: Dr. Ilkei Csaba (független) ILKEI CSABA, DR. (független) Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! (A mikrofonját megigazítja.) Tisztelt Országgyűlés! Mindig nagy élevezettel hallgatom Tóth Sándor művelődéstörté neti visszatekintéseit. Most e késői órán is szépen szólt a székelyek ökológiai etikája. Van a mának szóló tanulsága! A határozati javaslat indoklása utal arra, hogy az ország rendkívül súlyos környezeti állapota kívánja meg az alapos helyzetelemzést, amel yre egy koncepció épülhet hatékony és racionális intézkedésekkel. Ez lehet az alapja egy olyan törvénynek is, amely a társadalmat, a gazdaságot és a természetet együttesen akarja kezelni. Valójában megkéstünk ezzel az állapotrajzzal. Már a "Nemzeti megújho dás programja" környezetünk fejezete is ezzel a megállapítással kezdődött: "Hazánkban a környezet állapota hosszabb ideje folyamatosan romlik." Az eltelt három év tapasztalatai azt mutatják, hogy az állapotromlás folyamata nem állt meg, sőt egyes helyeken a lakosság mindennapi gondjait fokozva elviselhetetlenné teszi a víz, a levegő, a talaj vagy az épített környezet minőségét. És ezen nem változtatnak egyes részeredmények sem. A siker manapság jobbára a nyereségorientált cégeké, lobbyké, a környezeti ártal mak, az abból eredő egészségkárosodások viszont az elszegényedő néprétegeké, a lepusztuló magyar tájé. Az okokat és a következményeket nem lehet elkendőzni sem politikai jelszavakkal, sem ideológiai frázisokkal, bizonytalan kiemenetelű hosszú távú programo kkal. A szűkös anyagi helyzetre, a költségvetési deficitre való hivatkozás mögött nemegyszer tehetetlenség, cselekvőképtelenség, kis akarat húzódik. Olyan jogos és megalapozott igények maradnak kielégítetlenül, panaszok orvoslás nélkü l, amelyek rendezésére egyébként volt pénz, csak az elfolyt az állami bürokráciában, az egymással összehangolatlan hivatalok vagy az önző üzleti érdekek zsákutcájában. A környezetvédelem ügyében nem ésszerű kompromisszumok, hanem elvtelen megalkuvások tört énnek nemegyszer. Sem piacgazdasági, sem jogi eszközökkel nem sikerült befolyásolni, megállítani az állapotromlást, változtatni az általános defenzív magatartáson, elébe menni a szennyező import és szennyezési jogok piaca térhódításának. A privatizáció, a tulajdonváltás, a kárpótlás újabb ellenőrizhetetlen és befolyásolhatatlan folyamatokat indított el beláthatatlan következményekkel és felelőtlenséggel. Az ellenérdekeltségi viszonyok felmérhetetlenek, az üzleti összefonódások pedig áttekinthetetlenek. Sajn os, minket is megérintett az ökogyarmatosítás egyik formája, a nemzetközi hulladékbusiness, az a folyamat, amelyben hazai tárolás, égetés és újrahasznosítás helyett a gazdag országok a harmadik világba szállítják veszélyes hulladékukat. Ide, a harmadik vi lágba tartozunk nemegyszer mi is. A negatív folyamatok összhatása viszont hétköznapi és köztudott: a mai piacinak nevezett verseny jórészt preferálja a környezetszennyező termékeket, a szennyezés és a szeméttermelés árát a társadalommal fizetteti meg és ne m a kár okozójával. Pedig a jövőben egyre kevésbé veszik majd meg a környezetszennyező technológiával készült magyar termékeket, elkerülhetetlen lesz a tanúsítási rendszer, tehát az előállítás mikéntjének az igazolása, és az újrahasznosíthatóság — mert egy előre a természet roskadozik olyan kidobott anyagoktól, amelyek gyártását nem gondolták végig nálunk sem. Tisztelt Országgyűlés! A világméretű ökológiai válság a fenntartható fejlődés lehetőségeinek számításba vételére kényszeríti az országokat és kormánya ikat, kissé megkésve a mi Parlamentünket és a mi Kormányunkat is. (19.40)
