Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 1. hétfő, őszi ülésszak 20. nap (338.) - Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KAPITÁNY FERENC (Kisgazda)
1397 fenntartását lehetővé teszi. Ezt a nyugdíjszintet a társadalombiztosítási és tőkefedezeti nyugdíjak együtt biztosítják szinte kivétel nélkül m indenütt. Magyarországon szakértői becslések szerint az átlagjövedelem másfélszerese esetén a társadalombiztosítási nyugdíj mindössze 50%os szintet biztosít. A globális nemzetközi piacokért folytatott versenyben — mint tudjuk — óriási jelentősége van a mu nkaerő szociális költségeinek. Ezeket a szociális költségeket az adó és a fizetések után fizetendő különféle járulékok együttes összege adja. A szociális költségek összehasonlításának alapja a statisztikák szerint, hogy a különböző országokban 100 egység n ettó jövedelem után hány egység fizetődik be a költségvetés, illetve a társadalombiztosítás pénztárába. Magyarországon ez az összeg 222 forint. Azaz ahhoz, hogy egy munkavállaló 100 forintot vigyen haza, a munkavállaló és a munkaadó együttesen 122 forintot fizet be az állam különböző pénztáraiba. Bár jóllehet, abszolút értelemben dollárra lefordítva a magyar munkaerő költségei még messze elmaradnak a nyugateurópai költségektől, de az tény, hogy a hazavitt jövedelmet 122% szociális költség terheli. Ez a szá m a világon talán a legmagasabb! Svédországban 105, Németországban 86, az Egyesült Államokban 65, Angliában 67 — figyelmeztetés kell legyen számunkra! Ebben a vonatkozásban is ennek a törvénynek rendkívüli jelentősége van. Ugyan nem fogja ezt a számot csök kenteni, de azáltal, hogy az adóösztönzéssel lehetőséget nyújt az egyéneknek és a gazdálkodóknak az öngondoskodásra, ezeknek a költségeknek a növekedését fogja hosszú távon lassítani. Képviselőtársaim! Azt hiszem, nem fér kétség ahhoz, tartozunk választóin knak és saját magunknak azzal, hogy lehetőséget adjunk arra, mindenki saját erejéből elérhesse a tisztességes öregkort biztosító nyugdíjat. S talán nem felesleges itt megjegyeznem, hogy a XX. század utolsó évtizedének egyik legfontosabb üzenete — és ez kül önösen igaz nálunk — az öngondoskodás. Ezt pedig úgy lehet megteremteni, hogy az állam lemond az adófizetők zsebeiben való turkálásról, és nagykorúnak tekinti őket. Elhiszi, hogy ők legalább olyan jól tudnak gondoskodni önmagukról, mint egy állami bürokrác ia róluk. Befejezésül — képviselőtársaim — , meggyőződésem, hogy e törvény meghozatalára fenti erényei miatt még büszkék leszünk, s egyszer több millió magyar állampolgárral együtt mi is élvezni fogjuk mindennek praktikus hatásait. Ami pedig a makrogazdaság i hatásokat illeti, azok érvényesüléséhez természetesen időre van szükség. De ahhoz, hogy ez az idő közelebb és ne távolabb legyen, most kell megtegyük az első lépéseket. Mert tőkepiacaink likviditása, monetáris stabilitásunk, pénzügyi kultúránk kiépítése, az öngondoskodásra való jog megteremtése nem tűr halasztást. Ezek olyan ügyek, amelyek minden képviselőtársamnak fontosak, ezért bízom a törvény gyors, széles körű elfogadásában vélhetően már a jövő héten. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Kapitány Ferenc képviselő úr a kisgazdapárti képviselőcsoportból. (Boros Lászlót Glattfelder Béla, dr. Horváth Józsefet Tóth Sándor váltja fel a jegyzői székben.) Felszólaló: Kapitány Ferenc (Kisgazda) KAPITÁNY FERENC (Kisgazda) Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Bevezetőben egész röviden a bizottsági egyeztetések során szerzett tapasztalatok közül azokról szeretnék említést tenni, amelyek befolyással lehetnek a törvény elfogadásának, valamint a pénztárforgalom fejlődésének további sorsára.
