Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 1. hétfő, őszi ülésszak 20. nap (338.) - Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SZARVAS BÉLA (MDF)
1396 Talán érdemes itt megjegyezni azt, hogy a tőkepiacok likviditása milyen jelentőséggel bír, és hogy ebben milyen központi szerepe van a nyugdíjalapoknak. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a nyolcvanas évek elején az egyik közgazdasági Nobeldíjat egy Modigliani nevű amerikai közgazdász matematikai bizonyításáért ítélték oda, amelyben megmutatta, hogy az Egyesült Államokban és valószínűleg a tőkés világban általában a vagyon 80%a életciklusmegtakarításokból, azaz többnyire nyugdíjmegtakarításokból áll. Ezek nélkül az alapok nélkül a gazdaság megfosztódik a beruházások forrásától és tönkremegy. Hölgyeim és uraim! Ennek a törvé nynek óriási jelentősége lenne a likviditáson túl a hosszú távú monetáris stabilitásunk megteremtése szempontjából. Mint tapasztaltuk már ebben a Házban, minden piacgazdasági rendszer, amelyben szétválik a monetáris és a fiskális autoritás, folytonosan küz d a költségvetés központi bankba való befolyása, azaz a költségvetésből kiinduló inflációs nyomás ellen. A legnagyobb biztosíték, bármilyen pártállású Kormány monetáris beavatkozása ellen, a várományfedezeti nyugdíjak értékállósága megóvásának a kényszere. Tehát ha tíz év múlva egy kormány az akkor parlamenti politikusok rövidlátása miatt — és ugye ez azért nincs teljesen kizárva — arra az abszurd álláspontra helyezkedne, hogy a monetáris autoritást, azaz a központi bankot a forint elértéktelenítésére próbá lja rávenni, nagyon gondolkodóba kell majd esnie, mert a következő választásokon nyugdíjasok milliói előtt kell majd felelnie intézkedéseiért. Képviselőtársaim! A demokrácia és piacgazdaság ennél nagyobb biztosítékát a monetáris stabilitásnak nem ismerik. Legyen szabad még egy makrogazdasági szempontból nem elhanyagolható érvet felsorakoztatni a törvény mellett. A törvény által létrehozott intézményrendszer olyan régi, de nálunk az utóbbi 40 évben elfelejtett foglalkozásokat fog létrehozni, mint az aktuáriu s, magyarul: biztosításmatematikus és beruházási menedzser, amelyek elengedhetetlen tevékenységei minden fejlett pénzügyi infrastruktúrával rendelkező gazdaságnak. Nem beszélve arról a pezsdítő hatásról, amely magának a financiális infrastruktúránk kialaku lására és a pénzügyi kultúránk megteremtésére fog gyakorolni. Jól tudjuk, hogy hazánk egyik stratégiai előnye lehet a középkeleteurópai térségben a fejlett pénzügyi infrastruktúra és az ezzel járó versenyelőny a befektetésekért folyó globális versenyben. És ugye nem kell bizonygatnom senkinek ebben a Házban, az, hogy gazdaságunk versenyképes legyen és a térségbeli vagy távolkeleti országoknál vonzóbb környezetet nyújtson a befektetők számára, alapvető feltétele annak, hogy ezen a globális piacon sikerese k legyünk. Engedjék meg képviselőtársaim, hogy most még néhány szót szóljak a törvény szociális vonatkozásairól. Amióta e Ház üléseit koptatjuk, sokszor csaptak össze az érvek azon, kimondva vagy kimondatlanul, hogy miként lehet összeegyeztetni a szociális védőháló megteremtésének, illetve megőrzésének imperativuszát az ebből eredő költségek ésszerű szinten tartásával. Nyilván nem mondok újat azzal, hogy a modern világhoz csak úgy csatlakozhatunk, ha produktív, nemzetközileg versenyképes munkaerőt teremtünk elfogadható szociális költségekkel. S mi sem tesz egy alkalmazottat produktívabbá, mint a nyugalom, amely abból adódik, hogy tudja: öregségére és betegsége esetén gondoskodnak róla, és ezt a gondoskodást nem az államtól kell várnia, hanem saját maga teszi meg a saját maga erejéből. Az állam csak bátorítja ezt az adott adókedvezmény eszközével. Képviselőtársaim! Én 34 éves vagyok, de elszoruló szívvel gondolok arra a lehetőségre, hogy valaha a felosztókirovó rendszerű társadalombiztosítás gondoskodik rólam . Meg kell mondjam: ugyanígy rettegnék, ha az Egyesült Államokban, Angliában, Németországban vagy akár Svédországban lennék kizárólag az ottani társadalombiztosításra utalva. Szakértők a nemzetközi normák szerint a visszavonulás előtti jövedelem körülbelül 80%ában állapították meg azt a nyugdíjszintet, amely a tisztességes nyugdíjba vonulást, azaz egy elért életnívó
