Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 1. hétfő, őszi ülésszak 20. nap (338.) - Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SZARVAS BÉLA (MDF)
1395 kiegészítőellátást nyújtó egészség pénztár alapellátáson, egészségügyi alapellátáson belüli szolgáltatásokat ne nyújthasson, afölötti szolgáltatások, ellátások adására vagy vásárlására szerveződjék. Módosító indítványaink tehát érintik ezt a területet is. Mindezeken felül, tisztelt Ház, töb b módosítást nyújtottunk be a felügyeletet érintő kérdésekhez, így az intézményfelügyelethez, de a pénztári felügyelet számos más tevékenységét érintően is. Elég vegyes volt az indítványaink fogadtatása. Ahogy az imént mondtam: nem volt egyértelmű az előte rjesztőnél sem. Bízom azonban abban, hogy abból a gondolatmenetből, amely megjelent ezekben az indítványokban, kihámozható a jobbítás szándéka, és bízom ennek megfelelően abban, hogy a Parlamentnél nagyobb támogatást fog kapni. Köszönöm szépen. (Taps.) ELN ÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Szarvas Béla képviselő úr a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Felszólaló: Szarvas Béla (MDF) SZARVAS BÉLA (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A bizottsági előadók részérő l elhangzott, hogy végül is a módosító indítványok több mint felét vagy én jegyeztem, vagy én fogalmaztam, s ennek kapcsán egyszerűen kötelező ilyenkor már megszólalni. Mielőtt olyan kérdéseket taglalnék, hogy mi volt az a bizonyos törvényhozói szándék, am i a módosító indítványok koncepcióját kialakította, és aminek kapcsán végül is — a bizottsági támogatásokat ítélve — remélhetőleg létrejön egy jól használható törvény, előtte meg kell köszönnöm azoknak a szakértőknek a támogatását és segítését, akik önzetl enül részt vettek és segítettek a munkámban. S akkor onnan kezdjem ezen a késői órán, hogy egyáltalán miről is szól ez a törvény? Ez a törvény lehetőséget biztosít arra, hogy az állampolgárok legkülönbözőbb módon szerveződő közösségei adómentességgel ösztö nzött megtakarításokat hozzanak létre, tőkefedezetet biztosítva visszavonulásuk éveire vagy egészségük megóvására. Ezen közösségek szervezése valószínűleg elsősorban a munkahelyekről fog kiindulni — ahogy ezt a nyugati piacgazdaságokban tapasztalhatjuk. A munkaadók és a munkavállalók egyezséget kötnek ilyen alapok létrehozására, a munkaadó hozzájárulásai a munkavállaló juttatásának részévé válnak, és az így összegyűlt pénz beruházásáról a pénztár közgyűlése által választott igazgatóság dönt. Nos, hölgyeim é s uraim, ez a rendkívül egyszerű konstrukció, amely létrehozza a tőkés világ legnagyobb befektetési alapjait. Ez a pénz a New Yorki és a londoni tőkepiacon a napi forgalom több mint 50%át jelenti. Csak a nagyságrendet érzékeltetendő, hadd mondjak néhány olyan számot, hogy például az Egyesült Államokban 1980ban a privát nyugdíjalapok vagyona meghaladta a 425 milliárd dollárt, évi 70 milliárd dolláros hozzájárulással — ez az évi összes bérek és fizetések körülbelül 6%ának felel meg. (18.30) Feltételezve, hogy Magyarország lakossága az Egyesült Államok lakosságának 1/25e, valamint azt, hogy az egy főre jutó GDP az amerikai 1/10 része, ez negyedmilliárd dollárnyi évi megtakarítást jelentene nálunk az amerikaival azonos elterjedettséget feltételezve. A magya r gazdaságban ez óriási pénzösszeg lenne és vélhetően ez a pénzösszeg lesz is néhány év múlva ebben a gazdaságban. Ha ezt a pénzt évente tőkepiacainkra juttatva ahelyett, hogy az állam adóként beszedné, vagy közvetlen fogyasztásra fordítódna, alacsonyabb k amatlábakat, több tőkebefektetést lehetne megvalósítani, röviden: tőkeerősebb és működőképesebb gazdaságot hozhatunk létre.
