Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 27. szerda, őszi ülésszak 19. nap (337.) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (DORNBACH ALAJOS): - BALÁS ISTVÁN, DR. a független képviselők vezérszónoka:
1340 az e törvényben felsorolt esetleges gyanúokok alól. E nyilatkozat után a történet folytatása, azt hiszem, eléggé közismert, engedjék meg, hogy ezzel ne fárasszam a Házat. Úgy gondoljuk, hogy nem azon kellene mos t már törni a fejünket, hogy milyen módon akadályozzuk meg a törvényjavaslat elfogadását, úgye, hogy újabb akadályokat gördítünk elé, végig nem gondolt előterjesztési hibákat próbálunk korrigálni, ez az út többé nem járható. Ehelyett két megoldás van: vag y mondjuk ki nyíltan, hogy a Parlament meghatározott részének nem érdeke már e törvény elfogadása, vagy pedig tartjuk valóban magunkat a közélet tisztaságára tett eskünkhöz, és nem szabotáljuk tovább a törvény elfogadását, hanem meggyorsítjuk ennek a folya matát. Ezért a Magyar Piacpárt nem kíván kötözködni a törvénnyel, nem kíván akadályokat támasztani a törvény elfogadása elé, címszavakban jelzem azokat az aggályainkat, amelyeket nézetünk szerint a kormányzati szakértők és az illetékes bizottságok ülésein egyébként villámgyorsan meg lehetne oldani. Az az aggály, amit az Alkotmánybíróság elnökének bevonása kapcsán többen felvetettek, teljesen alapos, ezzel kapcsolatban azonban — a sajtóban megjelent hírek alapján — arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy i tt sajnálatos módon a jogalkotási törvény előírásainak megsértésére is sor került e törvényjavalat előkészítése során. Ugyanis az érintettekkel közölték, hogy ez a tervezet, de a véleményt nem kérték be. Ezért szorultak az érintettek arra, hogy más módon h ozzák nyilvánosságra álláspontjukat, ami távolról sem biztos, hogy megnyugtató. Ezzel kapcsolatban azonban arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az eredeti törvényjavaslat, tehát az 1991. május 2án keltezett korábbi törvényjavaslat megoldásai mások vo ltak, azokkal kapcsolatban nem ilyen jellegű alkotmányossági aggály merült fel, hanem egész más természetű; politikai, amit másképp kell kezelni. Az az út lehet, hogy járható. Ennek a törvényjavaslatnak a sajátossága az, hogy amíg a háromtagú testület, az úgynevezett bizottság munkájában feltétlen titkosságot ír elő, garantál, egész odáig, hogy ők maguk is titkosan szavaznak valamilyen módon, addig az e bizottság ellen jogorvoslattal élők esetén a bírósági eljárásra ugyanez már nincs kimondva. Ehhez képest felmerül az a kérdés, hogy menynyire logikus ez az összeállítás, hiszen a Ppvel való összhangja ez idő szerint nem egészen világos. Természetesen tudom, hogy a bírósági eljárásra vonatkozó részben vannak olyan elemek, amelyek titkosságra utalnak, de kérem , ha valaki a bírósági eljárást ismeri, akkor tudja, hogy ez úgy indul, hogy a nyilvánosság kizárásának szabályát be kell tenni, mert ha ez nincs benne, akkor egész más a kérdés. Ott nincs titkos szavazás, nyílt szavazás van, és ettől kezdve nem látszik kü lönösebben értelmesnek az, hogy a bizottság saját maga előtt is titkoltan, titkosan hozza meg a döntését. Ez csak egyre jó, hogy a bizottságban a felelősséget el lehessen mosni, míg a bíróságban nem. Ami a Magyar Piacpárt képviselői számára viszont nem fog adható el, az az újabb halogatásra irányuló és a törvényjavaslat értelmét elszabotáló 3. §. Így, ahogy van, nem jó! Ez a paragrafus arról szól, összevetve a törvényjavaslat végén olvashatókkal, hogy a most, a törvényjavaslat elfogadása esetén, hatálybalépé skor pozícióban lévő személyekre nézve egy éven belül le kell folytatni ugyanezt a vizsgálatot, de ennek ütemezése, időbeli meghatározása — kikkel kezdjék, kikkel fejezzék be — megint ki van adva albérletbe, a törvény ezt nem mondja ki a javaslat szerint, hanem majd összeül az egyébként nyilvánvalóan felelősségteljes munkát végző nemzetbiztonsági bizottság, és ott 13an kialkudják egymással, hogy kikre ne terjedjen ki most, kire ne terjedjen ki később, kire csak a legvégén. Ez a megoldás nem fogadható el. L egyen bátorságunk a törvényben kimondani ezt a sorrendet, kezdjük magunkon, országgyűlési képviselőkön. És ne egyéves határidőt adjunk, mert ez komolytalanná, viccessé és az egész témakörhöz képest egy lejáratássá teszi ezt az ötletet.
