Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 27. szerda, őszi ülésszak 19. nap (337.) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - KŐSZEG FERENC, DR. az SZDSZ vezérszónoka:
1328 Hogy egy mondat erejéig visszatérjek még a Demszky — Hackféle javaslathoz, arról, azt hiszem, azt érdem es elmondani, hogy ma természetesen sokkal többet tudunk a belső elhárítás működéséről, a III/IIIas működéséről, a megmaradt iratokról. Ilyen értelemben tehát bizonyos az, hogy ha most azt vennénk elő, az is módosításra, az eljárás átdolgozására szorulna, de annak a célja véleményem szerint koherens volt. Két célt szolgált a törvényjavaslat. Az egyik, ami szövegezésben megegyezik részben a kormányjavaslat preambulumával, hogy a közélet tisztaságáról beszél mind a két előterjesztés; de a Demszky — Hackféle j avaslatban van még egy momentum, az esetleges viszszaélések elkerülése. Ez voltaképpen a zsarolhatóság elkerülésének a kérdésköre. A másik pedig, ami nem volt ugyan benne a törvényjavaslat preambulumában, de az SZDSZes szónokok, Hack Péter is és jómagam i s említettük, beszéltünk erről, egy igen fontos momentuma a törvénynek, illetve a törvényjavaslatnak, ez pedig az volt, hogy a választott tisztségviselők múltját tárta volna föl a választók számára. Arról van szó, hogy ha valaki egy közéleti posztra pályáz ik, egy választói megmérettetésen vesz részt — akár mint polgármesterjelölt, akár mint képviselőjelölt — , kötelessége a közéleti életrajzát a választói elé tárni. Visszatérve a pufajkás kérdéshez, az a lényeg, hogy az, hogy valaki az volt, tudható — sajtób ól, sokféle dokumentumból megállapítható, ha esetleg utánajárást, fáradságot kíván is a megállapítása. Az azonban, hogy valaki ügynök volt, az értelemszerűen nem állapítható meg, mert hiszen az államtitkot képez. Itt a lényege a dolognak az, hogy a választ óknak tudniuk kell, ki az az ember, akire a szavazatukat adják. Aztán ha mégis rá adják a szavazatukat, az az ő dolguk, de erre joguk van. De az nem lehetséges, hogy olyan emberek induljanak egy választáson, akikről nem lehet tudni, hogy mi a múltjuk. Ezér t szó sincs arról, hogy ez a javaslat túlságosan szűkre szabta volna a törvény hatókörét. Pontosan azokra szabta, akikre érdemes volt szabni, azoknak a múltját vizsgálta volna, akiknek a múltja nem ismerhető, és azoknak a múltját, akik egy választott tiszt ségre pályáznak. Továbbra is az a véleményem, hogy ez az az út, amit követni kellene, ez az az út, ami jogos, ami legitim. Valóban szükséges az, hogy a választott tisztségviselők múltja világosan álljon a választópolgárok előtt. Az egyéb köztisztviselők — államtitkárig, miniszterig, bankelnökig — ilyen jellegű vizsgálata pedig egy másik törvényben volna szabályozandó, egy köztisztviselői törvényben, amely a köztisztviselőket arra kötelezi, hogy egy olyan kérdőívet — mint ahogy ez számos nyugateurópai orszá gban szokásos — töltsenek ki, amelyben beszámolnak múltjuknak ilyen vonatkozásairól is; és amennyiben tetten érhető, hogy nem korrekt, nem őszinte válaszokat adtak, magával ezzel a dologgal, hogy hazudtak az államnak, a társadalomnak, ezzel vesztik el a jo gosultságukat a köztisztviselői beosztásra. Az időmúlásnak számos káros következménye volt. Akkor, amikor az eredeti előterjesztésnél Hack Péter a zsarolhatóság kérdéséről beszélt, megfordult a fejünkben, akkor még volt Szovjetunió, volt a régi értelemben KGB, hogy majd onnan érkeznek provokációk vagy a Secu részéről, tehát mindenféle ilyen szorongató elgondolások fordultak meg az ember fejében, hogy milyen módon, kik által kerül sor erre a bizonyos zsarolásra. Hack Péter ennél egy kicsit közelibb példát em lített. Azt mondta, hogy mondjuk, egy polgármesternek döntenie kell valamilyen pályázat, egy beruházási pályázat ügyében, és a döntés előtti este kap egy borítékot, amelyben dokumentumok vannak arról, hogy ügynök volt, és egy zsaroló levelet mellé, amelyik azt mondja, ha nem ennek és ennek a cégnek adja ezt a pályázatot, akkor ezeket a dokumentumokat nyilvánosságra fogják hozni. Ilyen természetű zsarolások jöttek szóba. Sajnos, amilyen módon ez az államtitkot képező információ a magyar politikai életben meg jelent, ez ennél sokkal súlyosabb volt, és a lehető legváratlanabb helyről érkezett, nevezetesen a legmagasabb kormányzati szintről. Két alkalommal is megtörtént az, hogy államtitok kiszivárogtatása révén a közvélemény tudomására jutott, legalábbis a közvé lemény szemében gyanúba került két politikus, és nyilvánvaló, hogy az adott helyzetben ez fontos politikai szándékot, fontos politikai stratégiai lépést fejezett ki. Azt hiszem, rendkívül káros dolog, ami ezzel kapcsolatban történt, két okból is. Egyrészt azért, mert behozott a magyar politikai életbe egy olyan
