Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 27. szerda, őszi ülésszak 19. nap (337.) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - KŐSZEG FERENC, DR. az SZDSZ vezérszónoka:
1327 Csak ennek illusztrálására hadd idézzem Hack Péternek azt a megjegyzését, amikor azt a kérdést vitatta, hogy azonose az úgynevezett pufajkások kérdése az ügynökök, a téglák kérdésével, abban a vonatkozásban, hogy a pufajkásokról lehet tudni, hogy pufajkások voltak, azért hívjuk őket pufajkásoknak, mert pufajkát hordtak — mondta Hack Péter a vezérszónoki beszédében. A téglák ellenben nem hordtak magukkal téglát. Tehát a két kategória megkülönböztetésének éppen az a z értelme, hogy az egyikről nem lehet tudni, hogy ki volt, a másikról meg lehet tudni. Még egy megjegyzést idézek, Kövér Lászlóét arra, hogy most 1993. október végén újra elkezdjük tárgyalni ezt a kérdést. Igen tanulságos és azt lehet mondani, hogy jós ere jű. 1991ben elmondta kifogásait és hozzátette, hogy jobb most elintézni ezt a kérdést, mert ha ezt most nem tesszük, akkor nagyon könnyen abba a helyzetbe kerülhetünk, hogy a választások küszöbén, a kampányidőszakban kerül sor e törvény vitájára. Nos, itt vagyunk a kampányidőszak küszöbén, és ha esetleg most valamilyen formában elfogadásra kerül ez a törvény, akkor ennek hatása pontosan egybeesik majd a kampánnyal. Egészen biztosan aktuálpolitikai, kampánypolitikai felhasználás lesz a vége annak, hogy eset leg éppen akkor indulnak meg az első eljárások. Ez az, amit illett volna, kívánatos lett volna elkerülni. Azt hiszem, mindenképpen fel kell vetni a kérdést, hogy akartae és most akarjae egyáltalán a Kormány azt, hogy ez a törvényjavaslat elfogadásra kerü ljön. A kételyt megalapozza az, hogy ugyan a Demszky — Hackféle javaslatot napirendre tűzte a Ház, de a sürgősséget már nem fogadta el, a többség a sürgősség ellen szavazott. Ismerve a Ház túlterheltségét, munkarendjét, ezzel teljesen nyilvánvaló volt, hog y belátható időn belül, esetleg az egész cikluson belül nem kerül a Ház elé a javaslat. (10.50) Akkoriban a Kormánynak és a koalíciónak az volt a véleménye, hogy ez a javaslat, ez az egész kérdés nem is bolygatandó. Horváth Balázs — minisztersége idején — azt mondta, hogy ő megnézte a III/IIIas iratokat, megnézte a nyilvántartásokat, és őt olyan undor fogta el, hogy elrendelte azok zárolását, és azt mondta, hogy amíg ő miniszter, még ha a miniszterelnök kérné, akkor sem egyezik bele abba, hogy ezeket a dos sziékat, ezeket a ládákat még egyszer kinyissák. Nem tudom, hogy a miniszter személyének megváltozása összefüggésben vane ezzel a kijelentéssel; nem hiszem, mert a kérdés jóval később került napirendre, Horváth Balázs már rég nem volt miniszter. De amikor Boross Péter vette át a tárcát, ő is azt mondta, hogy nem tartja megvalósíthatónak ezt a törvényt, az iratanyag nagyrészt elveszett, nem alkalmas a meglévő iratmennyiség arra, hogy ennek alapján egy ilyen törvény elfogadásra kerüljön. És szilárdan ez volt a véleménye — számos sajtónyilatkozatából ellenőrizhető ez — , mindaddig, amíg — azt hiszem — az igazságtétellel kapcsolatos törekvések és a koalícióban fellépő nyomás következtében megváltozott az álláspontja, amikor is a Kormány beterjesztett egy törvény tervezetet 1991 májusában. Azonban ez a törvénytervezet olyan nyilvánvalóan használhatatlan volt, olyan nyilvánvalóan rossz volt, hogy csak két dolgot lehetett feltételezni. Vagy azt, hogy a Belügyminisztériumnak nincsenek jogászai, nincsenek szakértői, ak ik képesek volnának egy normaszöveget előállítani — én ezt azért nem hiszem, bár nem szoktam szeretni a Belügyminisztérium törvényjavaslatait, de azért nem ennyire inkoherensek, nem ennyire végiggondolatlanok, mint amilyen ez volt. Hogy ez így van, annak b izonyítéka az, amit a belügyminiszter úr is említett, nevezetesen az az igen nagyszámú módosító indítvány, amely ehhez a törvényjavaslathoz érkezett, és amelyeknek részben az volt a célja, hogy ezt a törvényt valahogy mégiscsak használhatóvá próbálják tenn i. Egyébként az is sokatmondó, hogy a módosító indítványok túlnyomó többsége a koalíció oldaláról került a törvény mellé. Csomagban számolva — tehát nem az egyes módosító indítványok száma alapján, hanem a benyújtott módosítócsomagok alapján — 46 indítvány érkezett a koalíció soraiból, zömmel az MDFtől, és mindössze kilenc az ellenzéki pártoktól, négy az SZDSZtől, három a FIDESZtől és kettő az MSZPtől.
