Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 25. hétfő, őszi ülésszak 17. nap (335.) - A gazdasági kamarákról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ)
1188 A törvénymódosításban indítványozott bírságemelések, a kamatos kamat, a szankciók halmozása ilyennek tekinthető rendelkezések, ezért elvetendők. Való ban meg kell gondolni, hogy nagyon magas adóbírságoknak az alkalmazása tönkreteheti az adófizetőt, aki egyébként esetleg csak először hibázott, vagy az is előfordul, hogy nem szándékosan hibázott. Szabade tönkretenni potenciálisan esetleg jó adófizető vál lalkozást azzal, hogy nagyon magas bírságokat alkalmaznak ellenük? Azt hiszem, ez minden demagógia nélkül valóban felvethető probléma. A költségvetésnek az adóbevételekhez fűződő érdekeit elsősorban az adójogszabályoknak, az anyagi jogszabályoknak kell biz tosítaniuk, míg az adózás rendjéről szóló törvénynek, az alaki jogszabálynak nem ez a fő feladata. Ezt, ha nem is pontosan, de népszerűen úgy fogalmazhatjuk meg, hogy az adójog az állam joga, az adóeljárási szabály inkább az állampolgárok joga. Ez a meghat ározás azért nem pontos, mert az adózás rendje többnyire olyan jogszabályokat tartalmaz, hogy az adóhatóságok milyen módon és feltételek mellett járhatnak el. Tartalmilag azonban ezeknek a rendelkezéseknek garanciát kell nyújtaniuk arra, hogy az állam szer vei az adóztatási jogokkal ne élhessenek vissza. Sajnos, az adózással kapcsolatos jogviszonyok néhol meglehetősen egyoldalúak az állam javára, az államhatalom túlsúlya az állampolgárokkal szemben ittott megmutatkozik bennük. Ebben a javaslatban, noha szám os szigorító rendelkezésével egyetérthetünk, de ugyanakkor az mégiscsak hiányosság, hogy alig található benne olyan rendelkezés, amely az adózók érdekét védené. Ezzel szemben uralkodó tendenciája a gyakran nagyon kemény módszerekkel történő adófizetésre ké nyszerítés, ami nem mindig indokolt. Senki sem vitatja, és nem is vitathatja, hogy az állam alapvető érdeke az adók behajtása. Mégsem szabad az adóját késedelmesen teljesítő adóst feltétlenül bűnözőként kezelni és túlzottan megszorongatni. Csak hogy mondja k egy példát arra, ahol ez a mostani jogszabály sokkal kedvezőtlenebbül lép fel, mint a néhány évvel ezelőtti jogszabály. A korábbi szabályok, mégpedig a 39/1969es kormányszámú rendelet és az annak végrehajtásáról szóló 38/1969es pénzügyminiszteri rendel et, bármilyen meglepő is, de kedvezőbb volt az adózók szempontjából olyan értelemben, hogy nemcsak a késedelmes adófizetésre írt elő kamatfizetést, hanem a korábban teljesített adófizetési kötelezettséget ugyancsak kamattal jutalmazta, éspedig (Dr. Becker Pál államtitkár felé:) — most fogóddzon meg államtitkár úr, háromszor akkora, háromszor akkora kamatot számoltak itt el, tehát ha valaki hamarabb fizette be az adót, mint amekkora volt a büntetőadó. Sajnos, a mai jogszabály — miközben a kamatok most jóval magasabbak, mint akkor — semmi ilyen lehetőséget nem ad. Az adófizetési kötelezettségét korábban teljesítő állampolgár semmiféle kamat jellegű elengedésben sajnálatos módon nem részesül. Ezt bizony nem tarthatjuk egy szerencsés dolognak. Itt már nagyon sok mindent elmondtak, amiről szerettem volna beszélni, és nem szeretném az időt ezzel húzni. Szeretnék néhány ponton egyegy dolgot megjegyezni. Először is valamit szeretnék mondani a nyugtaadási kötelezettség elmulasztása kapcsán megtörténhető boltbezárások ról. Egy kicsit életidegen néha ez a jogszabály. Mi történik például akkor, ha az illető lakása részét képezi a bolt? Hogy lehet egy ilyen boltot bezárni — kérdezem én. (Dr. Becker Pál: Nem lehet.) Hát, ha nem lehet, akkor meg nem kellene előírni. Egy tová bbi probléma, hogy a boltok egy része romlandó árut is árul, vagy éppen élőállatot is árul, egy más részük pedig nem. Ha történetesen romlandó árut árul, akkor az adott kereskedő vesztesége a boltbezárásból indokolatlanul jóval nagyobb, mint hogyha nem áru l romlandó árut. Hogyha élőállatot is árul, akkor itt a rendelkezés nem ír elő olyan haladékot, hogy az élőállatot ki lehessen vinni. Mondjuk, ha a csirkéket bezárják oda tíz napra a boltba, akkor az állatkínzásnak is minősül — gondolom én. (Derültség.)
