Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 20. szerda, őszi ülésszak 16. nap (334.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék hozzá kapcsolódó véleménye általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ)
1112 eredményezni , növekedhet a mindannyiunk jólétének alapját jelentő termelés, egyre több polgártársunk találhat majd munkát magának, lassul az infláció, könnyebben kezelhetővé válik súlyos külföldi adósságterhünk. Én, aki akkor is a távlat kérdését tartottam elsődlegesn ek, tavaly szeptemberi hozzászólásomban figyelmeztettem arra, hogy ez nem így lesz, hogy a Kormány 1993ra tervezett lépései nem alkalmasak a későbbi évek felemelkedésének megalapozására, és sajnos, igazam lett. Most viszont már nem is ígér felemelkedést a Kormány az 1994et követő évekre. Sajátos ellentmondásnak vagyunk itt tanúi, kedves képviselőtársaim. Boross belügyminiszter úrtól nemrégiben azt tudhattuk meg, hogy 1995től akkor is ismét a mai Kormány fog kormányozni, ha 1994ben elveszíti a választáso kat. Az előttünk fekvő törvényjavaslatból és az elhangzott pénzügyminiszteri expozéból viszont az derül ki, hogy a Kormánynak 1995ről, amikor megint kormányozni szeretne, és a következő évekről nincs semmi mondanivalója. 1994ben további megpróbáltatások várnak az ország lakosságára, de azt nem közlik vele, hogy mindezt miért is kell vállania, miért kell vállalnia a magas munkanélküliség, a további áremelkedések, a megfelelő pénzeszközök híján egyre kevésbé kielégítő kórházi ellátás viszontagságait, miért és milyen javulásra számíthat majd a továbbiakban. Szerintünk, szabad demokraták szerint pedig így, távlatok nélkül nem lehet gazdasági és költségvetési politikát meghirdetni. Tudni kell, hogy hová akarunk eljutni, és abból kell levezetni a teendőket. A cé l számunkra a munkalehetőségek szaporítása a beruházások növelésével, termelésünk versenyképességének javításával. Ezzel egyidejű és egyenrangú célunk a legszegényebb lakossági rétegek, az elszegényedett családok további életszínvonalromlásának megakadály ozása, helyzetünk megszilárdítása és a lehetőségek arányában fokozatos javítása. A polgárok alkotóképességének, tenniakarásának aktivizálása a célunk, továbbá az, hogy mindenki emberhez méltó módon élhessen ebben az országban. A kiindulópont mindehhez, tis ztelt Ház, a gazdasági növekedés. A múlt héten a költségvetési vita első fordulójában elhangzott olyan állítás, hogy a gazdasági növekedés ügye nem mindenkit, nem minden pártot foglalkoztat egyformán igazán. Nos, én azt hiszem, hogy ez az állítás tökéletes en alaptalan. Ennek a Parlamentnek minden pártja, sőt, minden tagja egyetért abban, hogy gazdasági növekedés kell. Valószínűleg ez az egyetlen olyan gazdasági kérdés, amelyben teljes az egyetértés e Házon belül. Abban már nagyon különbözőek, és vitát éppen az provokál részben, hogy egyeseknél változóak a nézetek, hogy hogyan kell eljutnunk a mindannyiunk által olyannyira áhított célhoz, a gazdasági növekedéshez. Vannak, akik most felfedezik, hogy a mai helyzetben, amikor a magánvállalkozások nagyon kevéssé létesítenek új munkahelyeket, amikor nagyon csekély a beruházási kedvük, most az állami költekezés és a költségvetési hiány növelésével, a vállalkozásokat terhelő adók csökkentésével kell ezt a viselkedésüket megváltoztatni, egy félfordulatot téve a restri kció felől a gazdasági növekedés irányába. Ez a látszólag pofonegyszerű állítás, kedves képviselőtársaim, valójában nagyon sok bonyolult részállításból áll, amelyekről különkülön kell szólni, tisztázni, hogy miben értünk egyet és miben nem. Annyi természe tesen igaz, hogy a beruházások szintje igen alacsony. Másfél évtizede majdnem minden évben csökkentek nálunk a beruházások, és még az idén is az első hét hónapban folyóárakon körülbelül 11%kal, az inflációt leszámítva tehát még inkább kisebb volt a beruhá zási teljesítés, mint az elmúlt év azonos időszakában. Most még lehetne arról is beszélni, hogyha nem lett volna repülőgépimport, akkor még mennyivel csökkentek volna, tehát valóban rendkívül súlyos a helyzet a beruházások területén. És ez riasztó jel, ebb en nyilvánvalóan egyetértünk. Abban is egyetértünk — erről frakcióvezetőnk, Kuncze Gábor is szólt vezérszónoklatában — : hogyha a Parlament, a Kormányzat nem cselekszik, akkor beruházásnövekedés nem lesz, sőt esetleg további csökkenésre kell számítani. Egye s parlamenti pártoknak erről már régebben eszükbe jutott, másoknak most jut eszükbe, hogy volt egy ehhez hasonlónak tűnő helyzet, éspedig az egész világgazdaságban, az 1929et követő években, és volt egy angol közgazdász, talán az évszázad
