Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. június 22. kedd a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - VIZY BÉLA, DR. (MDF)
88 robbantani, tehát azt az álláspontunkat, amelynek mentén kikristályosodni látszik a kormányzati álláspont, készséggel osztjuk meg az igen tisztelt ellenzékkel, illetőleg bármelyik parlamenti képviselővel. Ennek az elemeit a vitazáró összefoglalóban részletesen el fogom mondani, tájékoztatásul a Háznak. (Tirts Tamás: A lényeg teh át: megváltozott a koncepció.) Köszönöm szépen. ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Vizy Béla képviselő úr a Magyar Demokrata Fórumtól. Felszólaló: Dr. Vizy Béla (MDF) VIZY BÉLA, DR. (MDF) Köszönöm, Elnök Úr. Kedves Képviselőtá rsaim! A kényszerbérbeadókról, egy olyan problémáról szeretnék szólni, amely számarányát tekintve jelentéktelennek tűnik, azonban ebben mutatkozik meg legélesebben az elmúlt évtizedek elhibázott lakáspolitikája. Talán ez az oka annak, hogy a kényszerbérbea dások tárgyköréhez közel harminc törvénymódosító indítvány került benyújtásra. A kényszerbérbeadók olyan személyi ház- és lakástulajdonosok, akiknek a neve a tulajdonlapon szerepel, mégis ingatlanukban hatósági úton létrehozott bérleti jogviszony létezik. Ezek a polgárok, miközben adót fizetnek az államnak, állami önkormányzati feladatot ellátva, akaratuk ellenére a tanácsok, majd az önkormányzatok bérlői számára lakást és az önkormányzatok által megszabott, alacsony lakbérben megnyilvánuló szociális támoga tást nyújtanak. Így lakásukat saját lakhatásukra sem használhatják, a bérlő személyét nem választhatják meg. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság szerint az állampolgár tulajdonában álló lakás esetén a tulajdonos maga dönti el, hogy lakását maga használja, bérbe adás útján hasznosítja vagy üresen tartja. Bérbeadás esetén pedig szabadon választhatja meg a hasznosítás módját és a bérlő személyét. Érthető tehát, ha a ház- és a lakástulajdonosok csak azokat tudják igazi bérlőnek tekinteni, akikkel szabad megállapodás útján kötnek bérleti szerződést, akiknek fel is mondhatnak, akiktől piaci lakbért kaphatnak, és akik részére nem kell kötelező örök bérletet biztosítaniuk. A kényszerbérbeadók diszkriminatív helyzetben vannak a többi lakástulajdonoshoz képest. A kényszerbé rbeadás létét jogsértő természete, a piacgazdaságon alapuló verseny alkotmányos elvének megsértése miatt meg kell szüntetni. Nem a tulajdonjogot kell visszaadni, hiszen a tulajdonlapon ott van a tulajdonos neve, hanem a szabad rendelkezési és használati jo got kell visszaállítani. A tulajdonosok és a bérlők az esetek többségében egy lakásban, egy házban élnek együtt. Ebből és a jogbizonytalansából adódóan állandósultak a jogviták, állóháborúk alakultak ki. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a hatósági beavat kozással bérleti joghoz juttatott bérlő tulajdonosi önérzettel viselkedik más tulajdonában, mivel a bérleti jog ürügyén valójában tulajdonjognak megfelelő jogosítványokkal ruházták fel. Ez ellentmond a jogállamiságnak, és egyben választ ad arra, hogy miért nincs lakásmobilitás Magyarországon. Itt szeretnék kitérni arra, hogy egyes módosító indítványokban, köztük olyanban is, amely számomra is támogatható, egy téves fogalom szerepel: kényszerbérlők cím alatt. Véleményem szerint kényszerbérlő nem létezik, miv el nincs olyan jogszabály, ami a bérlőt arra kötelezné, hogy a kényszerbérbeadó lakásában lakjon. Semmi sem gátolja őt abban, hogy szabad akaratából máshol béreljen, netán vegyen egy lakást - mint ahogyan mások azt megtették és jelenleg is megteszik. Kiszo lgáltatott helyzetben ebben az esetben a tulajdonos van, hiszen őt kötelezték erre a bérleti viszonyra, ő nem mondhat fel a bérlőnek, csak a bérlő mondhatta fel a bérletet. Tisztelt képviselőtársaim! A lakáshiányra való hivatkozással kényszerbérbeadások es etében olyan korlátozások vannak életben, amelyek a bérlőket indokolatlan vagyoni, anyagi előnyökhöz juttatják.
