Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. június 22. kedd a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SÓVÁGÓ LÁSZLÓ, DR. (MDF)
82 Ugyanakkor az önkormányzat lehetővé tette, hogy azoknak a családoknak, ahol az összjövedelem 35%át meghaladja - nem a lakbér, hanem a lakbérrel növelt összrezsi - lakhatási támogatást ad; nemcsak a bérlakásokra, hanem kiterjesztette Szolnok minden lakására. Tehát ott az önkormányzat erején felül szeretne kompenzációban részt venni. És minden ilyen esetben - összhangban azokkal a törekvésekkel, amelyekről az előbb már szóltam - kiterjesztette ezt a kedvezményt. Ennyit a hír igazságáról. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Sóvágó László képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselője. (Boros László helyét dr. Kóródi Mária foglalja el a jegyzői székben.) Felszólaló: Dr. Sóvágó László (MDF) SÓVÁGÓ LÁSZLÓ, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Meglehetősen előrehaladott az idő, ezért erre való tekintettel igyekszem rövid lenni. Első számú fölvetésem : a törvényjavaslat eredetileg csak a lakásokra biztosít a bérlőnek vételi jogot. Ugyanakkor semmi sem indokolja, hogy a helyiségek bérlői ne válhassanak a gazdasági tevékenységükhöz szükséges üzletek tulajdonosaivá. Ennek érdekében született módosító java slatom. A vállalkozói szféra képviseletében a Magyar Gazdasági Kamara vetette fel, hogy a törvényjavaslat tartalmazzon rendelkezéseket a helyiségek elidegenítésére is. A gyakorlati tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a lakásoknál kialakult gyakorlatta l ellentétben a helyiségek elidegenítésére csak kivételesen és igen ritkán kerül sor. Még akkor sem, ha erre a bíróság kötelezi az önkormányzatokat. Az előprivatizációs törvény rendelkezései alapján nagyszámú bérlő igen jelentős összegekért szerezte meg az önkormányzati tulajdonú helyiségek bérleti jogát. A helyiségbérek megállapítása az önkormányzatok hatáskörébe tartozik a saját tulajdonú helyiségek esetében. A gyakorlat azt mutatja, hogy a bérleti díjakat az utóbbi időben olyan magas összegekben állapítj ák meg, amely a vállalkozók jelentős részénél a tevékenységük folytatásának akadályává válik. A bérleti díj fizetése mellett a tevékenységhez szükséges helyiségkialakítás, továbbá a teljes karbantartási, fenntartási kötelezettség is a bérlőket terheli. Mindez azt indokolja, hogy a lakásbérlők mellett a helyiségek bérlőinek is biztosítani kell azt a jogot, hogy ingatlanukat megvásárolhassák. Kiemelendő, hogy a vételi jog kizárólag az állam tulajdonából ingyenesen az önkormányzat tulajdonába került helyisé gekre vonatkozik, tehát nem érinti az egyéb módon önkormányzati tulajdonba került helyiségeket. Az elidegenítésre vonatkozó szabályok elsősorban a nagyvárosokat érintik. A fővárosban például mintegy 60000, nem lakás céljára szolgáló helyiség van, ennyi bér lővel, vállalkozóval számolnak. A tervezett szabályozás tekintettel van a már meglévő törvényi rendelkezésekre, például az előprivatizációs törvényre. A helyiségek bérlője mellett lehetőség nyílna a társasházi lakástulajdonosok számára is helyiségek megvét elére. A vételár megállapítására vonatkozó szabályok mind az önkormányzatok, mind pedig a vevők méltányos érdekeit tartják szem előtt. A vételár nem lehet kevesebb, mint az előző évben a helyiségre megállapított bérleti díj háromszorosa. Ilyen módon az önk ormányzatok egy összegben jutnak nagyobb bevételhez. A vételi jogra vonatkozó rendelkezések keretszabályokat állapítanak meg, és lehetőséget adnak az önkormányzatoknak, hogy rendeletben határozzák meg a forgalmi érték megállapításánál érvényesítendő szempo ntokat, illetőleg részletvétel esetén a további részletfizetés mértékét, feltételeit és időtartamát.
