Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. június 22. kedd a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SÓVÁGÓ LÁSZLÓ, DR. (MDF)
83 (12.00) A második gondolatköröm: Itt nagyon sokan felvetették, kinek a hatáskörébe tartozzon a lakbérek megállapítása. Magam a Kormány eredeti álláspontját tartom elfogadhatónak. Úgy gondolom, hogy elsősorban az önkormányzatok hatáskörébe kell adni a lakbérek mértékének megállapítását. Egyébként ma is egyértelműen ez a jogi helyzet, a jelenlegi Parlament által elfogadott ártörvény szerint az önkormányzatok h atáskörébe tartozik a bérleti díjak megállapítása. Az egyértelmű jogi helyzet ellenére sem állítható, hogy a helyi önkormányzatok nyakrafőre emelnék a lakbéreket. Magyarországon mintegy 3100 önkormányzat működik. Több mint 100 azon önkormányzatok száma, a melyek jelentős lakásvagyonnal rendelkeznek. Én abba a vitába most nem kívánok belemélyedni, hogy Szolnokon megfelelően állapítottáke meg vagy sem a lakbéreket, azt viszont tudom, hogyha ez esetleg néhány városban nem úgy történt, ahogy azt a közvélemény elvárja, az semmiképpen sem ok arra, hogy mi másfajta szabályozást vezessünk be. Véleményem szerint a szabályozásnak a tipikusra, az általánosra, és nem a kivételesre kell építenie. A magyar Parlament tagjainak nagy többsége tisztességesen ellátja munkáját , és ha van néhány képviselő, aki esetleg nem így dolgozik, azért nem mondhatjuk azt, hogy összességében ez a Parlament nem látja el a munkáját. Következésképpen, ha az önkormányzatok nagy többsége bölcsen él e jogszabályi felhatalmazással, és az elmúlt ké t év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy nem emelik a lakbért az elvárható mértéknél nagyobb mértékűre, akkor semmiképpen sem lenne indokolt magát a jogi szabályozást megváltoztatni. Persze első pillanatra ez szimpatikus megoldásnak tűnik. Miért is ne véde nénk meg az úgymond kapzsi önkormányzatoktól az ott élő embereket? Én azonban azt hiszem, hogy az önkormányzati képviselők jelentős része a választópolgárok kontrollja alatt áll, következésképpen nem hiszem, hogy valamiféle indokolatlan lakbéremelésre álta lános mértékben sor kerülhetne. Persze népszerű dolog ma azt mondani, hogy ne emeljük a lakbéreket, ugyanakkor azt is látni kell, hogy a lakbérek nem fedezik a kiadásokat. S amikor olyan képviselőtársak szólalnak meg, akiknek választókörzetében jelentős sz ámmal vannak önkormányzati lakások, az ő esetükben ezt az elképzelést megértem, álláspontjukat el tudom fogadni. Azt azonban látni kell, hogyha a lakások fedezésére nem áll rendelkezésre megfelelő összeg, és ezt a lakbérek nem fedezik, és az önkormányzat k öltségeiből, illetve az állami költségvetésből pótoljuk mindezeket, akkor a pénzt azoktól vesszük el, akiknek a területén esetleg egyetlen ilyen önkormányzati bérlakás sincs, tehát a jövedelmek bizonyos mértékű átcsoportosítására kerül sor. Egy másik ténye ző, mely lépéskényszert jelent az önkormányzatok számára, a szociális törvény, mely augusztus végével kötelezően elrendeli a lakásfenntartási támogatás bevezetését. Könnyű kimutatni, hogy a mai alacsony lakbérek mellett vannak családok, akik a magas közműk öltségek miatt jövedelmük aránytalanul magas részét költik lakáskiadásokra. A támogatások bevezetése tehát mindenképpen indokolt. Sok magas jövedelmű család ugyanakkor haszonélvezője a mai helyzetnek, jövedelmük aránytalanul kis részét költik lakáskiadások ra. Itt hadd jegyezzek meg egyetlen gondolatot. Az előbb képviselőtársam említett egy példát, hogy itt és ott ilyen mértékben emelték meg a lakbéreket. Ez önmagában nem mond számomra semmit. Azt is kell tudnom, hogy a lakbéremelésekkel párhuzamosan történte valamiféle lakbérkompenzáció. Én igenis úgy hiszem, hogy a magyar lakosság nagy többsége el tudja fogadni, hogy bizonyos körzetekben, bizonyos területeken - s erre a legklasszikusabb példaként mindig a Rózsadombot szokták megemlíteni - szükség van a lak bérek emelésére. Tehát önmagában az a tény, hogy milyen mértékű lakbéremelés történt, nem bizonyítja azt, hogy az adott önkormányzat bölcsen járte el vagy sem. Ha azt is megvizsgáljuk, hogy a lakbéremelés az arra rászoruló családok esetében megfelelő komp enzációval járte vagy sem, így már mondhatunk ítéletet. A lakbéremelés központi szabályozása éppen a helyi viszonyoknak legjobban megfelelő differenciált, új lakbérövezeteken alapuló rendszer bevezetését teszi lehetetlenné. Ennek hiányában pedig - nem lév én pluszforrás - az önkormányzatok a lakástámogatást sem tudják bevezetni, a
