Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. július 6. kedd a nyári rendkívüli ülésszak 7. napja - A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának újra megnyitása és lezárása - Az ENSZ Biztonsági Tanácsának a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságra (Szerbia és Montenegró) vonatkozó határozatai végrehajtásáról, valamint a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény kiegészítéséről szóló törvényjavaslat kivételes és sürgős ... - ELNÖK (Szabad György): - SASVÁRI SZILÁRD (FIDESZ)
543 A törvényjavaslat tehát üdvözlendő, szándékát és beterjesztésének gyorsaságát tekintve. Azonban körülbelül ez az összes jó, ami róla elmondható. A javaslatot jogászi szemmel értékelve - amiről véleményünket szakértőnk segítségével magunk is most kifejtjük - nem lehet másnak tekinteni, mint tákolmánynak. Azt az összes kodifikációs szabályt megsértve alkották, koncepció nélkül és rendkívül gyenge szövegezéssel. Nem igaz, hogy a rendelkezésre álló rövid idő ellenére nem lehetett volna egy önmagában logikus, a magyar jogalkotás elveit figyelembe vevő törvényt ervezetet létrehozni. A javaslattevőknek nem sikerült meghaladniuk azt a problémát, amit a nemzetközi jog és a belső jog viszonyának jelenlegi rendezetlensége okoz. Ez persze nem teljesen az ő hibájuk. A nemzetközi jog és a belső jog viszonya olyan égető k érdés, amelynek megoldatlansága már régen új törvényi szabályozást igényelt volna. A Kormány elmarasztalható azért, mert a mai napig nem terjesztett a Parlament elé egy olyan törvényjavaslatot, amely felválthatná a jelenlegi szabályozást. Üdvözlendő, hogy a Kormány már dolgozik egy ilyen fontos alkotmányossági kérdést érintő törvényjavaslaton. A jelenleg hatályos szabályozás szerint a nemzetközi jog, egy nemzetközi szerződés akkor hatályosul hazánkban, ha az belső jogforrás rangját nyeri el, azaz törvényben kihirdetik. Ez önmagában nem kifogásolható, hiszen az állami szuverenitás körébe tartozik ennek meghatározása. A fő probléma ott van, hogy jogtechnikai megoldástól függetlenül a nemzetközi szerződések belső hatályosulása csak azzal a feltétellel következh et be, ha a nemzetközi szerződés nyilvánosan közzétételre kerül. Úgy véljük, hogy ez vonatkozik a BT határozataira is. A jelenlegi törvényjavaslat a Magyarországon hatályos jogszabályok, továbbá magának a javaslatnak a szövege alapján egyértelműen ahhoz a feltételhez köti a hatályosulást, hogy az adott szöveg kihirdetésre kerüljön a BTszankciók értelmében. Olyan kérdésről van szó, amelynek kihirdetése törvényben kellett volna, hogy történjen. Tudjuk, hogy különböző kormányrendeletek voltak azok, amelyek en nek a feladatnak eleget tettek. Ugyanakkor az egész kérdés jellege és súlya azt igényelte volna, hogy az Országgyűlés alkossa meg a megfelelő jogszabályt. A Kormány utólag kívánja orvosolni ezt a kérdést azáltal, hogy a jelen javaslatot az Országgyűlés elé terjeszti és ennek elfogadásával hatályát vesztené az érintett kormányrendelet. A teljes körű törvényi szabályozás praktikus szempontokból is előnyösebb, hiszen a törvény mindenképp megelőzi a nála alacsonyabb rangú jogszabályok esetleg ellentétes rendelk ezéseit. A kormányrendelet törvénnyel szemben ilyen erővel nem bír. A törvényjavaslat egyes rendelkezései túlmennek a BThatározatokban foglaltakon. Megfontolandó, hogy akarjuke, és ha igen, mi indokolja a BT előírásainál szigorúbb szabályok érvényesítésé t. A javaslat gerincét alkotja a szankciókról szóló rész. Az alkalmazott megoldás nem fér össze a Btk. rendszerével, dogmatikai megoldásaival. Egy rendkívül széles kerettényállást iktatnánk törvénybe, amelynek tartalmát bármilyen nemzetközi jogi aktus, mel y kihirdetésre kerül, ráadásul jogforrási hierarchiakötöttség nélkül töltené ki. Ez - úgy véljük - megengedhetetlen, még akkor is, ha egyes közjogászok szerint az eddig született két- vagy többoldalú nemzetközi szerződések nem tartalmaznak gazdasági, keres kedelmi vagy pénzügyi tilalmakat. Kérdéses, hogy például a kvóták idetartoznake. Ezért javasoljuk, illetve Szájer József indítványában javasoltuk, hogy minden esetben a kihirdető törvény állapítja meg, hogy az adott nemzetközi tilalom a most megalkotandó általános Btk.beli szabályai alá esike vagy sem. (17.40) Fölmerül egy másik megoldás lehetősége is. Ennek lényege az volna, hogy kizárólag az embargót sértő cselekményekre korlátozzuk a Btk.beli szankciók alkalmazását. Ez esetben is elérnénk azt a jóték ony hatást, hogy a büntetőjog ultima ratio jellegét figyelembe véve korlátokat szabnánk a határtalan és előre kiszámíthatatlan büntetőjogi retorziónak. Szeretnénk hangsúlyozni azt,
