Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. július 6. kedd a nyári rendkívüli ülésszak 7. napja - A szakképzésről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - SASVÁRI SZILÁRD (FIDESZ)
532 elhatározták azt, hogy a gimnáziumban folytatják tanulmányaikat, ami előkészít a felsőoktatási intézményekbe való felvételhez. Azt gondolom tehát, hogy a közoktatási törvény hatásában a szakképzés egy olyan szerkezeti módosulást szenved, amit szerintünk szükségtelen létrehozni. Tulajdonképpen emiatt a veszély miatt kellett azt a koncepciót képviselnünk a másik törvényben, amit képviseltünk, és részben ezért szabályozva, szűkítve van az a lehetőség, amivel kapcsolatban mi megközelíthetjük a szakképzési törvényt. Egy aprónak tűnő dologra hadd té rjek ki most, mondhatni zárójelben, ez a tanulóknak az a fajta védettsége, ami a munkaidővel függ össze. Nem igazán érthető számomra, hogy az előterjesztő miért nem tudta elfogadni azt a módosító indítványunkat, miszerint a két eltelt munkaidő között 16 ór a szünetnek lennie kell. Úgy gondolom, hogy ez a védettség egy teljesen elfogadható védettséget jelent a tanulóknak, és szükségtelen magatartás az - az én álláspontom szerint , ha ilyen egyszerű és a védelmet biztosító módosító indítványt nem fogad el az előterjesztő. Most tulajdonképpen két rövid dolgot szeretnék még kiemelni. A szakképzési törvényben szereplő testületekről, a jegyzékről kívánok még néhány szót szólni, és majd a végén a posztszekunderi képzésről. A testületekkel kapcsolatban az az álláspo ntunk alakult ki, hogy kétszintű testületet kell létrehozni, egyet az Országos Képzési Tanács néven, amelyik kimondottan az érdekegyeztetést végezné el, és egy másikat, az Országos Szakképzési Fórumot, amelynek a funkciója döntéselőkészítő, javaslattevő, véleményező funkció lenne. (16.40) E megoldás azért volt számunkra szerencsés, és azért gondoltuk ezt ilyen formában, mert a szakképzési törvény egy dolgot elfelejt: miközben leteszi a voksot egy korporatív szociáldemokrata modell mellett, amelyben a kormá nyzati résztvevőkön kívül a munkavállalók és a munkaadók vesznek részt, azt gondolom, hogy ebből a körből - sajnos - hiányzik az a kör, ami a '90es önkormányzati törvény kapcsán figyelembe veendő. Ez pedig a fenntartóknak azon köre, akik a konkrét intézmé nyeket a maguk önkormányzati költségvetésének részéből kiegészítve támogatják. Tehát érthetetlen számomra, hogy országos szinten csak kormányzat és csak a munkavállalók s a munkaadók vesznek részt, és ebbe a körbe nem kerülnek be az önkormányzatnak a képvi selői. Azt gondolom, hogy miután három éve működik ez a rendszer, és az önkormányzati törvény kapcsán még ezt a feladatot nem vette el senki az önkormányzatoktól, illetve a magasabb egységektől, tehát például a megyétől. Ha, mondjuk, a városi önkormányzat nem tudja fönntartani, vagy nem kívánja fönntartani a szakképző intézményt, akkor ezt a szerepet, szereplőt mindenképp figyelembe kell venni, és be kell építeni a törvénybe, az ő szempontjainak érvényesülnie kell. Ebből a megközelítésből kellett azt a kons trukciót megalkotni, hogy létrejöjjön egy országos szakképzési fórum, ennek a szereplői tulajdonképpen mindazon érdekképviseletek, szakszervezetek, szülői szervezetek, amelyek érintettek ezen témában, és amelyeknek a legtöbb mondanivalója lehet a terület f ejlesztéséről és a döntések előkészítésével kapcsolatos álláspontok kifejtéséről. Néhány mondattal ezelőtt említettem, hogy a jegyzékről kívánok még néhány szót szólni. Ez mindössze az a megjegyzés lenne, amit már Fodor Gábor megtett a vezérszónoklatában, amikor is azt a problémát vetette föl: igen elképzelhetetlen e törvény kapcsán, hogy a Munkaügyi Minisztérium 1993. július 15ig elkészítse ezt a jegyzéket. Nem tudom, hogy azóta megszületette ez a jegyzék, de azt gondolom, hogy azok a szakmai problémák, amiket akkor fölvetettünk, s amelyek arról szóltak, hogy ilyen rövid idő alatt nem lehet jól előkészített, tartalmas anyagot készíteni, ma is fennállnak, és nem sikerült megoldást találni erre. Ezt a dolgot két szempontból tartom problémásnak. Mind a kettő tulajdonképpen a közvéleményt és azokat a szülőket és gyerekeket érinti, akik készülnek arra, hogy valamilyen szakmát válasszanak. Az egyik, hogy ez a szakképzési jegyzék biztosítaná a szülőknek és a jövendő diákoknak a
