Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. augusztus 31. kedd a nyári rendkívüli ülésszak 13. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat, a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság ügyészségének egyes feladatairól szóló törvényjavaslatok együttes általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - HACK PÉTER, DR. a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
1073 olyan jogokat tart meg, amelyek társadalmi szervezetek vagy adott esetben pártok életébe való korlátozott ugyan, de beavatkozási lehetőséget teremtenek. (11.40) Természetesen mondanom sem kell, hogy szeretnék húsz percen belül maradni, ezért nem tudok mindenre részletesen kitérni, tehát a teljesség igénye nélkül sorolom fel ezeket az érveket. Minden vitá ban elmondtuk azt már a korábbiak során is, hogy amint ezek a feltételek teljesülnek, abban az esetben elképzelhetőnek tartjuk, hogy az ügyészség alkotmányos státusa változzon, de ezt nem tartjuk égető kérdésnek, az ügyészség jelenlegi alkotmányos státusa sem vet fel, legalábbis semmi esetre sem nagyobb problémákat, mint például a rendőrség vagy mint például a nemzetbiztonsági hivatalok alkotmányos státusa. Mondhatja azt a Kormány, mint amit mondott is — és Kutrucz Katalin is erre hivatkozott — , hogy ezekke l a feltételekkel ők egyetértenek, vagy legalábbis ezeknek a feltételeknek egy részével, de ezek a feltételek majd később, a büntetőeljárási törvény és az egyéb jogszabályok módosítása után teljesülnek; nem lehet mindent egyszerre, vezessük be előbb az ügy észség Kormány alá rendelését, és utána teremtsük meg azokat a jogi garanciákat, amelyek igazán megnyugtatóvá tennék a Kormánynak alárendelt ügyészség létét. Itt kell áttérnem nagyon röviden a politikai érveinkre, hogy miért nem tartjuk ezt az egyébként sz akmailag elfogadható érvet politikailag elfogadhatónak, tehát azt, hogy előbb a Kormány alá rendelés, utána a garanciák. Azért nem tartjuk elfogadhatónak, mert nem bízunk a Kormányban, nem bízunk mindenekelőtt az igazságügyminiszterben; nem úgy látjuk, ho gy az igazságügyminiszter tevékenysége az elmúlt három év alatt megnyugtató lenne egy ilyen megoldás támogatása szempontjából. Úgy látjuk, hogy az igazságügyminiszter az elmúlt évek során — részben az ellenzékkel folytatott tárgyalásokban, részben a konk rét tevékenységében — több esetben is… hát… aggályokra adott okot. Ebbe most nem akarok részletesen belemenni, mert nem a politikai érveink és nem az igazságügyminiszter felelősségének kérdése az irányadó; de annyiban érdemes megjegyezni a felelősség kérd ését, mert minden hozzászóló előttem említette, hogy a legfőbb ügyésznek elutasították az interpellációkra adott válaszait, és hogy valósul itt meg a politikai felelősség… Ugyanúgy valósul meg, mint a minisztereknél. Például az igazságügyminiszternek is e lutasították már interpellációra adott válaszait; a tárca nélküli miniszter válaszainak, azt hiszem, szinte a többségét — Szabó Tamásra gondolok — , többet utasítottak el, mint elfogadtak. Tehát ezen az alapon önmagában az a tény, hogy valakinek az interpel lációra adott válaszát elutasították, nem okoz gondot. Hozzáteszem, hogyha úgy működne a magyar Kormány is, ahogy a nyugati demokráciákban működnek a kormányok, hogy például van egy kétes akciója a terrorelhárító kommandónak Németországban, egy héten belül lemond a belügyminiszter, vagy az ipari, illetve a gazdasági miniszter ír egy levelet a saját levélpapírján egy gazdasági ügyben és ebbe belebukik, akkor elképzelhetőnek tartanánk, hogy tényleg ez egy olyan felelős Kormány, amelyről nem hihető, hogy konkr ét utasítást ad bizonyos ügyekben. Megjegyzem, hogy a nyáron járt itt a kanadai legfelsőbb bíróság elnöke, akit megkérdezett egy újságíró, hogy előfordulte olyan, hogy miniszter sürgetett valamit, beleszólt az igazságszolgáltatás működésébe, ez a legfelső bb bírósági elnök azt mondta, hogy egyszer fordult elő, hogy egy miniszter felhívta a bíróságot, hogy mikorra van kitűzve a tárgyalás, és akkor másnap ebbe belebukott, ebbe a telefonhívásába, pedig csak megkérdezte, hogy mikorra van kitűzve a tárgyalás. A miniszter eddig még nem cáfolta azt, hogy egy konkrét ügyben a sürgős tárgyalásra adott utasítást. Ugye, egy politikailag közel álló személy nyilatkozott úgy, hogy az ő ügyében a miniszterhez folyamodott, és ezért sürgős tárgyalásra kerülhetett sor. Hozzát eszem, hogy máshol abba is belebukott volna a miniszter, ha az Alkotmánybíróság azt mondja ki az adott országban, hogy annak az alkotmányos követelménynek — idézem az Alkotmánybíróság ítéletét — , "hogy a bírósági határozat valóban kötötté tegye a miniszter kinevezési jogkörét, az felel meg, hogy csakis azok közül nevezhet ki a miniszter bírósági vezetőt, akiket a testület többségi határozattal javasol"…, tehát erre a miniszter azt mondja, hogy ez a jövőre nézve igaz — nem tudom, hogy milyen indokok alapján. Az Alkotmánybíróság azt mondta ki, hogy
