Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. augusztus 31. kedd a nyári rendkívüli ülésszak 13. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat, a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság ügyészségének egyes feladatairól szóló törvényjavaslatok együttes általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - KUTRUCZ KATALIN, DR. a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka:
1067 vonatkozásában, és ezt azért fontos megemlíteni, mert amikor e cikkelyt elkészítették, akkor nem lehetett nem figyelembe venni azt a tényt, hogy az európai országok többségében az ügyészség feje az igazságügyminiszter. Ha pedig ez egy ilyen nyilat kozatban összeegyeztethető, akkor az az érzésem, hogy Magyarországon is az. Úgy gondolom tehát, hogy az igazságügyminiszter jogai a bírák kinevezésében és a bírósági igazgatásban nem jelentik, nem jelenthetik akadályát az ügyészség helyzete megváltoztatás ának. Ugyanakkor érdemes megnézni azt is, hogy találunke valami kifejezett indokot az eddig elhangzottakon túl vagy azokkal együtt, amelyek afelé hatnak, hogy az ügyészség szervezetileg az igazságügyminiszter alá kerüljön. Szeretném idézni az Alkotmány 5 3. §ának (2) bekezdését. Ez azt mondja, hogy "az ügyészek nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak". Azt hiszem, hogy ez egy olyan szabá ly, amellyel itt, ebben a teremben mindenki egyetért. Ez a szabály azt jelenti, hogy az ügyész — és a legfőbb ügyész is az — nem politikus, és nem is viselkedhet úgy, mint egy politikus, mert ezt az Alkotmány neki megtiltja. Ugyanakkor ugyancsak hatályos A lkotmányunk 27. §a szerint a képviselők interpellációt intézhetnek a Kormányhoz, a miniszterekhez és a legfőbb ügyészhez. Kérdést máshoz is lehet intézni, de interpellációt, amelynek politikai súlya van, a minisztereken kívül csak a legfőbb ügyészhez lehe t intézni. Abban a rendszerben, amely most van, tulajdonképpen ez egy logikus dolog, hogy a legfőbb ügyészt interpellálni lehet, azért, mert az ügyészség mégsem rendelkezik a bíróságokhoz hasonló függetlenséggel, a Legfelsőbb Bíróság elnökét, ugye evidenci a, hogy nem lehet interpellálni, viszont ha a legfőbb ügyészt sem lehetne, akkor az igazságszolgáltatás kiesne a parlamenti ellenőrzés alól. Ugyanakkor — mondom, a mai helyzetben ez logikus — az azonban mégiscsak sajátszerű, hogy egy nem politikust lehet i nterpellálni, egy olyan személyt, aki tisztéből és alkotmányos kötelezettségéből adódóan csak és kizárólag jogi választ adhat. Így áll elő — meggyőződésem — az a sajátszerű helyzet, amelyre az igazságügyminiszter úr is felhívta a figyelmet, hogy eddig a l egfőbb ügyészhez intézett és elmondott 17 interpellációból a Parlament hatot nem fogadott el. Mert mi történt? A Parlament várta a politikai választ, a legfőbb ügyész elmondta a jogi választ, mert mást nem mondhatott. Emlékeim szerint nem is vonták kétségb e a képviselők azt, hogy jogilag nem korrekt a válasz, csak éppen egyéb szempontból nem tetszett nekik, és nem fogadták el. Úgy gondolom, hogy ezt a paradox helyzetet mindenképpen fel kell oldani, és ennek egyfajta lehetséges feloldása, hogy ezt a felelőss éget oda telepítjük, ahova való, az igazságügyminiszterhez, és akkor a legfőbb ügyész jogászkodhat, az igazságügyminisztert pedig lehet ezekben a kérdésekben interpellálni. Ugyancsak az ügyészség státusának a megváltoztatását indokolja az Alkotmány 35. §ának (1) bek. b) pontja, amelyik azt mondja, hogy a Kormány biztosítja a törvények végrehajtását. Ahhoz, hogy a Kormány e feladatának eleget tudjon tenni, eszközzel kell rendelkeznie, vagy ha nem adunk neki eszközt, akkor változtassuk meg az Alkotmányban ezt a mondatot, de nem hiszem, hogy ezt bárki komolyan gondolná. Röviden összefoglalva tehát az a véleményem, hogy a nemzetközi gyakorlat és a mi Alkotmányunknak a belső logikája is afelé mutat, hogy az ügyészség alkotmányos helyzetét abban az irányban kel l megváltoztatni, amely irányba ez a tervezet mutat, nem feledkezve meg arról, hogy ezzel a szervezeti reform nem fejeződött be, de tudomásul kell vennünk azt, hogy — mint ahogy sehol a világon — ez nálunk sem fog megtörténni egykét év alatt. A javaslat t ovábbi tartalmát illetően azt hiszem, abban nincs vita, hogy az ügyészségnek egy hierarchizált szervezetnek kell lennie. Ez a világon mindenhol így van, és igazándiból sehol nem vitakérdés. Az azonban kérdés lehet — és kérdés is — , hogy milyen legyen az ut asítási jog — én itt a belső utasítási jogra gondolok — , korlátlan legyen vagy bizonyos mértékig korlátozott? E tárgyban a
