Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. augusztus 31. kedd a nyári rendkívüli ülésszak 13. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat, a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság ügyészségének egyes feladatairól szóló törvényjavaslatok együttes általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
1060 szervezeti törvénnyel kapcsolatos összes alkotmányos panaszt elutasította. Tehát ezekre ma már, azt hiszem, tényleg időszerűtlen hivatkozni. A jogállami elvek tehát megkövetelik az ügyészségnek a végrehajtó hatalom felügyelete alá helyezését, de ugyanakkor azt is meg kell mondanunk, hogy ezek az elvek azt is megkívánják, hogy ez a felügyeleti jog ne legyen korlátlan. A javaslat szerint az igazságügyminiszternek az ügyészség tevékenysége feletti felügyeleti és irányítási joga az utasítási jogban testesülne meg. Az ügyészi szervezetet a legfőbb ügyésznek adott utasításokkal irányítja; korlátja azonban ennek a jognak, hogy nem adhatna olyan utasítást ügyészi intézk edéstől való tartózkodásra, vagy olyan utasítást, amely az eljárás folytatását akadályozná. Egy ilyen ügyészi intézkedésre sem lehet a javasolt megoldás alapján utasítani a legfőbb ügyészt. Ez világosan jelzi, hogy az utasítás csak az ügyészi eljárás megin dítására vagy valamely ügyészi intézkedés megtételére vonatkozhat. A folyamatban lévő eljárás megszüntetésére vagy megindításának meggátolására nyilvánvalóan nem. Egyébként természetesen ebből is következik — de azt hiszem, ezt sem kell különösebben hangsú lyozni — , hogy az igazságszolgáltatásban érdemi döntést csakis a bíróság hozhat; tehát az utasításadási jog, az úgynevezett pozitív utasításadási jog kizárólag az ügyészi eljárás előbbrevitelét szolgálhatja. További korlátja az utasítási jognak — és egyben az ügyészi szakmai függetlenségnek egy sajátosan új garanciája — , hogy az ügyészt az utasítás teljesítésének kötelezettsége alól kérelmére mentesíteni kell, hogyha az megítélése szerint jogszabállyal vagy jogi meggyőződésével nem egyeztethető össze. Emell ett azt sem szabad elfelejteni, hogy egy jogállamban — mint már említettem — az ügyészség soha nem rendelkezik ügydöntő kompetenciával. Döntési lehetősége abban állhat, hogy ügyet bíróság elé visze vagy sem; érdemben mindig a független bíróság dönthet csa k. Úgy vélem, hogy tévedésben van tehát az, vagy nincs tisztában az utasítási jog funkciójával az, aki az igazságügyminiszter jogát valamiféle diktatórikus hatalmi eszköznek tekinti. Valójában a miniszteri utasítási cél és funkció annak a kormányzati köte lezettségnek a végrehajtását célozza, amely a törvények végrehajtására vonatkozóan alkotmányos kötelezettsége minden kormánynak, ezen belül természetesen elsősorban ebben a helyzetben a büntetőjogpolitika érvényesítésére vonatkozó kötelezettséget testesít i meg. Nyilván nem lehet célja és feladata a Kormánynak, hogy az ügyészség napi munkájába folyamatosan beavatkozzon — egyébként ez reálisan és praktikusan nem is valósítható meg. És ha a javaslatot gondosan tanulmányozzák, akkor teljesen világosan kirajzol ódik, hogy az operatív irányítás joga továbbra is a legfőbb ügyészé marad a javasolt megoldásban is. A további fontos területe az ügyészségi törvényjavaslatoknak az ügyészségi szolgálati viszony részletes szabályozása. Hiszen önök azt tudják, hogy az új Mu nka Törvénykönyve, miután alapvetően a magánszférára vonatkozó szabályokat tartalmaz, jellegénél fogva sem alkalmazható az ügyészségi szolgálati jogviszonyra, ugyanakkor éppen az eltérő jelleg miatt a közalkalmazotti és a köztisztviselői jogállásra vonatko zó törvény sem alkalmazható az ügyészekre. (10.40) Ily módon teljesen szabályozatlan az ügyészek szolgálati jogviszonya. Itt nem szeretnénk követni azt a megoldást, amely a bírósági és ügyészségi előmeneteli rendszerrel kapcsolatban közös törvényjavaslatot és közös törvényt eredményezett — tudniillik a bírák és az ügyészek tekintetében az igazságszolgáltatás sajátosságai ebben a körben nyilván külön szabályozást igényelnek, hiszen az ügyészi szervezet és az ügyészi szolgálati viszony össze sem hasonlítható a bírói szervezet lényeges elemeivel. A javaslatnak tehát az ügyészi szolgálati viszonyra vonatkozó részei párhuzamosan képezik részét az önök által már tárgyalni megkezdett törvényjavaslatnak, és — a bíróságokról szóló törvényjavaslat munkajogi szabályair a tekintettel — a sok hasonlóság mellett természetesen az előbbiek szerinti lényeges különbség van.
