Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. augusztus 30. hétfő a nyári rendkívüli ülésszak 12. napja - A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás):
1047 Azonban talán nem is valamiféle egységesítő módszer lenne itt a megoldás, hanem annak az elismerése és elfogadása, hogy ahogy pluralista társadalmat akarunk, ugyanúgy nem akarhatunk más szellemi életet sem, pluralista szellemi életet akarunk, plura lista tudományos életet, sokszínűt, mert ez a sokszínűség biztosíthatja igazán a gazdagságot. Egy kicsit most már kitekintve a törvényjavaslat vitájából vagy annak a paragrafusaiból, hogy Mádai képviselő úr se lássa túl parlaginak a dolgot, bár itt most tu lajdonképpen ez történik, hogy a törvényjavaslat vitája folyik, de kicsit kitekintve a szellemi élet egészére, sajnos, ott is azt látja az ember, hogy bármelyik folyóiratot veszi meg, körülbelül ugyanazok a személyek szerepelnek, viszonylag kis körök dicsé rik egymás műveit, egymás életművét és alkotását a folyóirat egyik számában, aztán a következő számban a megdicsért dicséri meg a dicsérőt. (19.40) Kicsit önmaga körül forog a magyar szellemi élet, és nagyon is megosztott, és nagyon is kiszorítja azt, ami nem vált a korábbi évtizedek alatt szalonképessé egy szocialista tudománypolitika, kultúrpolitika kapcsán. Akkor, amikor valóban egy ilyen nagy és fontos cselekedetre készül a Magyar Köztársaság Parlamentje, hogy új akadémiai törvényt hozzon, akkor fájdalo mmal kell ezt megállapítanunk, és fájdalommal kell tudomásul vennünk ezt a megosztottságot. Most már az a kérdés, hogy vajon a törvényalkotással mit támogassunk. Mit is szentesít ez az akadémiai törvény, mit is akar igazán törvényerő re emelni? Ha végiggondoljuk, számos nagyon pozitív és a szellemi kultúra, a tudományos élet egészét érintő, jó megoldások találhatók benne. De azért azt mégis furcsállom, hogy a Művelődési Minisztérium által előkészített törvényjavaslat sem ismeri — legal ábbis a törvényjavaslat szövege szerint — a Magyar Művészeti Akadémiát, csak a Széchenyiakadémiát. Hol van tehát a megújulás lehetősége? Többszörösen említi a Magyar Tudományos Akadémia röpirata azt, amelyet a tisztelt Házhoz küldött, hogy nem ősz tudósok társaságát kell itt támogatni, hanem valóban a szellemi élet, a magyar kultúra megújulását. Visszaperli a korábbi viták során már az alapkutatásokkal és a kutatóintézetekkel kapcsolatos autonómiatörekvéseket vagy azoknak az univerzitásokhoz — az egyetemek hez — való kapcsolódását is. Maga az Akadémia akarja mozgatni ezt az egész szervezetet. Talán bizonyos értelemben kiutat jelenthetne az, hogyha a felsőoktatással kapcsolatos miniszteriális szerv jönne mégis létre, és itt nem a bürokrácia… — ugye, egymást s zidjuk azzal, hogy sztálini modellben gondolkodunk. Az Akadémia szidja azokat a sztálini modellel, akik el akarják venni a kutatóintézeteket. Akik viszont el akarják venni, azok az Akadémiát szidják, hogy sztálini modellt használ, és túl bürokratizált. Teh át ebben igazán nem lehet igazságot tenni, annál is inkább, mert maga a nemzetközi gyakorlat most Európában is igen sokféle, nincs egyfajta séma arra nézve, hogy hogyan kell ezeket a problémákat megoldani. De én azt gondolom, hogyha elérjük azt, hogy hazán kban valóban univerzitások jönnek létre, igazi egyetemek, akkor a törvény lehetőséget teremt arra — éppen ez az akadémiai törvény — , hogy innen a szellemi élet áramlása a Magyar Tudományos Akadémiában és az ehhez társult intézményként odaálló és mellé álló művészeti akadémiákban kiteljesedjék. És végül is igen tisztelt képviselőtársaimnak — megfelelő módosításokkal együtt — ezt a benyújtott törvényjavaslatot elfogadásra ajánlom. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Tisztelt Képvise lőtársaim! Kérdezem, kíváne még valaki ebben az általános vitában felszólalni. (Senki nem jelentkezik.) Jelentkező nincs. Az általános vitát azzal zárom le, hogy képviselőcsoport… (Zsigmond Attila jelentkezik.) — Zsigmond Attila kér szót. Kérem! Felszólal ó: Zsigmond Attila (MDF)
