Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. augusztus 30. hétfő a nyári rendkívüli ülésszak 12. napja - A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GICZY GYÖRGY, DR. (KDNP)
1046 mondani, hogy nekem volt gyerekszobám, mert én csendben végighallgattam az ön felszólalását, nem úgy, mint ön, aki liberális módon szólásszabadságomat úgy értelmezte, hogy beszédem alatt végig zavaró lag bekiabált. Köszönöm. ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Giczy György képviselő úrnak, Kereszténydemokrata Néppárt. Felszólaló: Dr. Giczy György (KDNP) GICZY GYÖRGY, DR. (KDNP) Igent tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Kereszténydemokra ta Néppárt frakciója már az általános vita korábbi szakaszában lényegében véve kifejtette azokat a koncepcionális elképzeléseit, amelyeket az akadémiai törvénnyel kapcsolatban el akart mondani. Tulajdonképpen az kötelez engem a hozzászólásra, hogy úgy érte lmezem, ha a Magyar Tudományos Akadémia röpiratot küld a tisztelt Ház tagjaihoz éppen a törvényjavaslat kapcsán, akkor érdemes erre a röpiratra reagálni. Annál is inkább, mert a korábbi hozzászólók, éppen Nádori László képviselő úr is említette azokat az a kadémikusi megnyilatkozásokat, amelyek a törvényjavaslat vitáját talán nem egészen kellemes hangnemben kísérik. És itt van ez a rendkívül érdekes röpirat, amely visszatekint a Magyar Tudományos Akadémia történetére, és arról igyekszik meggyőzni valamennyiü nket, hogy a rendszerváltoztatás óta maga a Magyar Tudományos Akadémia is változott, és most már valóban csak egyetlen lépés van hátra, hogy azt, ami történt, azt a tisztelt Ház törvénnyel szentesítse. A közelmúltra való visszatekintésben szerepel az is, a mi tulajdonképpen gúzsba kötötte a magyar tudományos életet és a kulturális élet egészét, de csak annyira szerepel ebben a röpiratban, amennyire mondjuk, egy kis tavaszi szél megfodrozza a víz felszínét, és valahogy azt akarja ez a röpirat elhitetni velünk , hogy tulajdonképpen azóta már minden rendben van, nagyszerűen működnek az akadémiai kutatóintézetek, mindenki tökéletesen autonóm, az Akadémia ugyanúgy, mint az egyetemek, az együttműködésnek tulajdonképpen semmi sem áll az útjában. Semmi nem áll annak a z útjában, hogy a magyar szellemi élet és a kultúra megújuljon. Azt hiszem, mi itt a Parlamentben lelkiismereti kötelességünknek teszünk eleget akkor, amikor azért vizsgáljuk azt is, hogy ezek a megújulások, ezeknek a megújulásoknak a bejelentése igazán re ális hátteret takare. És miután itt a ma esti, délutáni vitában már szerepelt a Széchenyi Akadémia és a Magyar Művészeti Akadémia ügye, ezért engedtessék meg, hogy éppen erre hivatkozzam példaként, bizonyítva azt, hogy talán mégsem újult meg olyan mértékb en az Akadémia, mint amennyire ezt állítja magáról. Sajtónyilatkozatok ritkán kerülnek elő itt a Parlamentben, de ma igazolva érzem magam, mert éppen a Szabad Demokraták Szövetségének napirend előtti hozzászólása ugyancsak a sajtóban megjelent anyagokat em lítette, ezért talán én is megtehetem azt, hogy megemlítem azt az interjút, amelyet Makovecz Imrével, a Magyar Művészeti Akadémia elnökével készített Lőcsei Gabriella a Magyar Nemzetben a közelmúltban. És azért is meg kell ezt említenem, mert ott egy érdek es eseményről számol be, amit azóta sem cáfolt senki. Az történt ugyanis, hogy Makovecz Imre mint a Magyar Művészeti Akadémia elnöke bejelentkezett a Magyar Tudományos Akadémia elnökéhez. A Magyar Tudományos Akadémia elnöke azonban ebben a minőségében nem akarta őt fogadni, ezzel szemben felajánlott neki egy akadémiai tagságot. Érdekes epizód, és elgondolkoztató, hogy akkor, amikor mi állandóan azt keressük, tulajdonképpen egész törvényalkotói munkánkban mindig azokat a lehetőségeket keressük, amelyek a tár sadalom megújulását jelentik, és azt próbáljuk valamiképpen a törvényhozással támogatni, akkor éppen egy ilyen tudományos testületnek a legfelsőbb szintjén egy furcsa jelzést kapunk, egy visszásságról kell értesülnünk, és Tóth Sándor igen tisztelt képvisel őtársammal szemben éppen emiatt jelenleg nehezen is látom annak lehetőségét, hogy a két akadémia, a Széchenyiakadémia, amelyet eszerint a Magyar Tudományos Akadémia elnöke egyedülállóan támogat, leülhessen a Magyar Művészeti Akadémiával, és megegyezés szü lessék.
