Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. augusztus 30. hétfő a nyári rendkívüli ülésszak 12. napja - A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SZELECZKY ZOLTÁN, DR. (MDF)
1040 szervez más tudományos munkát végző területekkel, mindenekelőtt az egyetemekkel, szakértői véleményt alkot kinevezésekről pályázatok elbírálásánál, és még lehetne hosszan sorolni a — hangsúlyozom — véleményalkotói, értékelő, szervezőtevékenységét. A koncepció mentén haladva azonban hamarosan beleütközünk egy sokat vitatott kérdésbe — melyre képviselőtársaim is valamennyien kitértek — , az akadémiai kutatóintézetek problémájába. Itt van az a pont, ahol sokan és nem indokolatlanul annak veszélyét vélik felfedezni, hogy ezen a területen kívánja megőrizni az Akadémia mint hivatal az elmúlt évtizedekben megszerzett hatósági jelleg ű igazgató szerepét a magyar tudomány jelentős része felett. Vannak is, nem kevesen, akik azt javasolják, hogy ezeket az intézeteket le kell választani az Akadémiáról, nem illenek bele annak általuk elképzelt intézményébe. Egy ilyen drasztikus változás azo nban sokkhatásként érné az intézeteket, nehezen helyrehozható károkat okozna működésükben, így az itt dolgozó kutatók nagy része is úgy látja közeljövőjüket biztosítva, ha megmaradnak az Akadémia — úgymond — védőernyője alatt. A törvé nytervezet ugyan kimondja, hogy a kutatóintézet kutatási és gazdasági önállóságot élvez, de további garanciát erre nem ad. A gazdasági önállóságnak ellentmondani látszik az, hogy az Akadémia egyik vagyoni forrásának tekinti az — idézem — : ". a kutató, szol gáltató és más gazdálkodó szerveztek működéséből származó adózott jövedelmet" — idézet bezárva. Ez arra utal, mintha az Akadémia ezeket a jövedelmeket továbbra is egy központi kasszában kívánná újraosztásba bevonni. Alapító okleveleik szerint ezek a kutató intézetek alapkutatással foglalkoznak. Az előzőekben már említett 1969es tudománypolitikai irányelvek után egyre inkább az eredmény gazdasági hasznossága vált a tudományos kutatás céljává. Összevonták a kutatást és a fejlesztést. (19.00) Mindez elfogadhat ó addig, amig nem torzul a minden áron való gazdasági eredmény kierőszakolásáig. Meggyőződésem, hogy nincs a természettudományban olyan elvont alapkutatás, melynek sokszor a legváratlanabbul ne jelentkezne gazdasági felhasználhatósága is. Kívánatos tehát a z Akadémián belül egy másik önkormányzatot is kialakítani, melyet az akadémiai kutatóintézetek mint önálló jogi személyek hoznának létre. Az így kialakított akadémiai kutatóintézetek társulásának — az elnevezés nem döntő — autonómiáját e törvényben rögzíte tten kell biztosítani, mindenekelőtt a gazdasági önállóságát. Zárójelben jegyzem meg, hogy az intézetek amúgy sem tartoznak az Akadémia törzsvagyonához, hanem állami tulajdont képeznek. A kérdés legtisztábban úgy oldható meg — és módosító javaslataim is el sődlegesen erre irányulnak — , ha az évi költségvetési törvényben külön tételben szerepel az Akadémiának és külön tételben az Akadémiai Kutatóintézetek Társulásának költségvetése. A társulás számára nyújtott központi keret fedezné az intézetek infrastruktur ális költségeit, a kutatói törzsgárda alapbérét, a kutatási alaptevékenység költségeit, célirányos támogatásokat, beruházásokat stb. A kutatások további költségeit az egyes kutatócsoportok, pályázatok, grantok útján nyernék el. Mindez persze feltételez egy működő alapítványi rendszert és igényekkel fellépő iparigazdasági hátteret. Amíg ez a mechanizmus beindul, a központi költségvetésnek kell az említett alapellátásnál bővebb körben a kutatások folytatásának pénzügyi hátterét biztosítania. Felmerülhet a ké rdés: ha ennyire elkülönítjük pénzügyileg az akadémiai kutatóintézeteket magától az Akadémiától, az elnevezésen kívül mi köti az intézeteket hozzá? Természetesen az akadémiai elnevezés is, ami eleve rangot ad az intézménynek. De ezen túlmenően az Akadémia felügyelő szerepe több területen is megnyilvánulhat. Így például felügyeli, hogy az intézet az alapító okirat szerint működjön, vagyis valóban az alapkutatás legyen tevékenységének meghatározója, és a vállalkozási tevékenység ne veszélyeztesse az alapkutat ást. Kidolgozza a tudományos főmunkatársi és tanácsadói besoroláshoz szükséges habilitációs eljárások követelményrendszerét és eljárási rendjét. Kutatási programokat szervez. Saját pályázati keretéből pályázati lehetőséget nyújt az intézeteknek. Minősíti a z intézetek munkáját stb.
