Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. augusztus 30. hétfő a nyári rendkívüli ülésszak 12. napja - A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TÓTH SÁNDOR (KDNP)
1041 Egy mondatban összegezve tehát az Akadémia egyrészt jelentené mint önkormányzati elven alapuló autonóm köztestület a tudóstársaságot mint a magyar tudományos elit grémiumát, élén az akadémikusok testületével, másrészt jelentene eg y ugyancsak önálló önkormányzati testületként szerveződő akadémiai kutatóintézeti hálózatot, mely két intézmény a központi költségvetésben elkülönülten jelenne meg. Végül néhány szót egy másik sokat vitatott témáról, a tudományos fokozatokról. A felsőoktat ási és az akadémiai törvény értelmében a jövőben két minősítés lenne, az egyetemi doktori, amelyet újabban PhDnek emlegetünk, és az akadémiai tudományok doktora. Kérdés azonban, hogy a kettő azonos fogalomkörbe tartozike, és melyik nevezhető tudományos f okozatnak. A PhD ugyanis egy végzettségi szintet jelent, tanúsítja, hogy viselője sikerrel befejezte a legmagasabb szintű egyetemi tanulmányokat. A tudományok doktora viszont valójában egy, az Akadémia által nyújtott cím egy kiemelkedő tudományos eredményé rt vagy elismerést érdemlő kutatói tevékenységért. Megjegyzem, Angliában, ahol szintén szerepel a tudományok doktora cím is, ezt az oxfordi vagy más brit egyetemen adják át, és nem a Royal Societyn. De hát ne mindig azt lessük, hogy a külországban mi van. Vannak szerencsére bőven magyar gondolkodóink, akiknek szavaira figyelni hasznunkra válik. Kire hivatkoznék most eredményes céljaink meghatározásánál, ha nem Széchenyi Istvánra: A kiművelt emberfő, ennél lejjebb nem bocsátkozhatunk, az ész erő, s így az és z boldogság. A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót Tóth Sándor képviselő úrnak, Kereszténydemokrata Néppárt. Felszólaló: Tóth Sándor (KDNP) TÓTH SÁNDOR (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Ors zággyűlés! Körülbelül 20 esztendővel ezelőtt az akkor még igen fiatal, amerikai zongoraművész, André Watts egy koncertje után itt Budapesten a riporteri kérdésre, hogy miért csak XIX. századi zenét játszik, azt válaszolta, hogy mert a XX.at még nem írták meg. Nos, ez egy ember véleménye, de ha ezt a két területet így szétválasztanánk, akkor azt mondanánk, hogy valójában részben igaza van, de azoknak is igazuk van, akik azt mondják, hogy mégiscsak van egy XX. századi nemcsak európai, hanem még magyar zene i s. Tehát azt mondom, hogy a részegész viszonylatában éppen a művelődéstörténetben vagy az egyes művészeti ágakban nem kétséges, hogy mindig csak az egységről lehet beszélni, illetve a részekről is úgy, hogy az egésszel összefüggően. Éppen ezért én csatlak ozom Horváth Béla képviselőtársam kéréséhez, aki eléggé élesen, de igazan vetette föl ennek a két művészeti akadémiának a jelenlegi helyzetét. Abból a meggondolásból, és úgy ajánlanám, hogy ha éppen az általa is említett 16. §t tartalmi bővítése során — m ost ez részletkérdésnek tűnik, de az egészet érinti — , kibővíthetnénk olyan formában, hogy a Magyar Művészeti Akadémia is a Tudományos Akadémiával társult jogi személyként működő önálló szervezet legyen. Én egy kibővítésről beszélek tehát, egy olyan akciór ól, amely, azt hiszem, hogy nem zárná ki egyik oldalt sem, hanem ennek a két intézménynek és nagyon fontos feladatot szolgáló intézménynek kölcsönös megegyezésén alapulna még talán olyan áron is, hogy a törvény megszavazása egy kissé eltolódnék, megérné, m ert hiszen akkor az egész magyar szellemi kép a művészetek terén együtt jelenne meg, és a megegyezés is olyan formában történne — én most egy kicsit lehet, hogy csúfondárosan mondom, de — hogy okos emberek találkozása lenne éppen a törvény megfogalmazásába n. Hogy miért lenne erre szükség, azt hiszem, fölösleges részletezni, mégis egykét gondolatot engedjenek meg. Az együttműködés a Magyar Művészeti Akadémia, a Tudományos Akadémia, illetve a Széchenyi Akadémia mint ilyen, ez csak egy eredeti elképzeléshez é s eszméhez vezetne vissza, az említett Széchenyi Istvánféle gondolathoz.
