Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. augusztus 30. hétfő a nyári rendkívüli ülésszak 12. napja - A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SZELECZKY ZOLTÁN, DR. (MDF)
1039 A forradalom után ugyan nagyobb hangsúlyt kap az a lapkutatás, de az MSZMP irányelvei továbbra is érvényesülnek — idézem — : "A tudomány csak akkor töltheti be társadalmi szerepét, ha áthatja az egyedüli tudományos gondolkodás, a marxista — leninista világnézet." — idézet bezárva. 1969ben a Központi Bizottsá g új tudománypolitikai irányelveket fogad el, mely szerint az Akadémiának mint legfelsőbb tudományos testületnek a funkciója kiterjed a hazai tudományos kutatás egészére. Ennek megfelelően az 1970es alapszabály kétirányú tevékenységet rögzít: egyrészt leg felsőbb tudományos testület, másrészt szakigazgatási tevékenységet lát el. 1983tól erősödő depolitizálási tendencia figyelhető meg. Az Akadémia tagjai egyre sérelmesebbnek érzik, hogy érdemi véleményalkotásra nincs módjuk, csak közvetlenül a döntés előtt kérik ki — nemegyszer formálisan — a véleményüket. Gondoljunk itt például a Nagymarossal kapcsolatos bátor véleményalkotásukra, amit — mint köztudott — nem publikálhattak, és titkosítva volt. Ezek után érthető, hogy az új tudósnemzedék és az Akadémián kívü li, mindenekelőtt az egyetemeken tevékenykedő tudóstársadalom egyre elégedetlenebb lett az Akadémiának az egész magyar tudományos területet ellenőrizni kívánó monopolhelyzetével, és az Akadémia reformját, a tudományos élet demokratizálását sürgették és sür getik ma is. Komoly veszélyt jelentett a monopolhelyzet, mert sokszor egymás ellen fordította az Akadémiát és az egyetemeket, aminek a magyar tudomány látta kárát. A már elfogadott felsőoktatási törvénytől és a jelenleg tárgyalt akadémiai törvénytől többek közt éppen azt várjuk, hogy mindkét intézmény feladat- és hatásköre, jogai tisztázódjanak, és a két intézmény csak a tudományos eredmények elérésében rivalizáljon egymással. Az 1990es alapszabálymódosítás már kísérletet tesz a megmerevedett hierarchikus struktura lazítására. Az előttünk levő törvénytervezet lenne hivatott arra, hogy mindenekelőtt koncepcionális szinten határozza meg az Akadémia szerepét, feladatát, hatáskörét. Jelen formájában azonban a kialakult szerepek, működési mechanizmusok gyökeres megváltoztatásában következetesen nem megy végig. Kétségtelen, hogy évtizedek óta kialakult szemléleten kell túllépni és visszatérni az Akadémia eredeti feladatához. Olyan törvényt kell alkotnunk, amelyik lehetetlenné teszi, hogy most már az államtól is f üggetlen Akadémia a tudomány területén monetáris és bürokratikus hatalmi organizációvá válhasson. Sajnos, a tudomány történetében több olyan példa hozható, hogy a zsenik is hajlamosak rá, hogy hatalmi helyzetükkel visszaéljenek. Hogy csak egy nevet említse k, emlékezzünk Virchowra, akinek haragvó mennykövei átmenetileg nem egy kutatót és teóriát megsemmisítettek, nem kímélve például Koch Robertet, a tbc kórokozójának felfedezőjét sem. Lehet persze, hogy az adott esetben Virchownak csak a tudományos tekintély e és nem hivatali pozíciója adott ilyen hatalmat a kezébe — ezt nem tudom — , de minden esetre jó példa arra, hogy minden hatalommal mennyire vissza lehet élni, ha nincsenek biztosítva ennek törvényileg szabályozott korlátai. A törvénytervezet visszaállítja az Akadémiának mint a magyar tudomány egyik és mondhatni legfőbb letéteményesének a nem állami, önkormányzati elven alapuló köztestületi státusát. Azonban mindjárt az 1. §nál tisztázatlan, kik tartoznak ehhez a köztestülethez. A tervezet olyan bizonytala nul értelmezhető kifejezéseket használ, mint például a köztestület tagja, aki — idézem — : ". tudományos tevékenységével részt vesz a magyar tudomány feladatainak megoldásában." — idáig az idézet. Valahol egyértelmű határt kellene húzni. Az akadémiai köztes tület, ezen belül az Akadémia tagjai, vagyis az akadémikusok jelentenék tehát azt a tudóstársaságot, mely szakértői véleményalkotói tekintéllyel bír, hiszen elvileg a legkiválóbb magyar tudósokból áll, de ne rendelkezzék saját autonóm területén túlnyúló bü rokratikus és financiális hatalommal. Tudóstestületi jellegéből adódik szerepe, feladata, nevezetesen szakértői véleményalkotás a tudományos élet alapvető kérdéseiben, gondoskodik a tudományok műveléséről, elsősorban az alapkutatások végzéséről, képviseli a magyar tudományt a nemzetközi tudományos életben — természetesen mint az Akadémiát képviselve és nem az egyetemeket — , kapcsolatokat
