Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. augusztus 30. hétfő a nyári rendkívüli ülésszak 12. napja - A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az Országgyűlés Házszabályainak módosításáról és egységes szövegéről szóló 8/1989. (VI. 8.) országgyűlési határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati ... - KÓNYA IMRE, DR. a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja vezérszónoka:
1011 Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Soron következnek tehát a frakciók vezérszónokai. Elsőként megadom a szót Kónya Imrének, a Magyar Demokrata Fórum képvise lőcsoportja vezérszónokának. Felszólaló: Dr. Kónya Imre az MDFképviselőcsoport nevében KÓNYA IMRE, DR. a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mint az ügyrendi bizottság elnöke, Dávid Ibolya felszólalásáb an az előzmények között elmondta, 1989ben született az a Házszabály, aminek a módosítására most előterjesztést tett az ügyrendi bizottság. 1989ben egy olyan időszakban, amikor már nyilvánvaló volt, hogy a korábbitól teljesen eltérő Parlament kezdi meg 19 90ben működését, egy olyan Parlament, amelyik folyamatosan fog dolgozni, és egy olyan Parlament, ami többpárti Parlament, ahol tehát frakciók vannak; egy egészen más Parlament, mint a korábbi, röviden úgy mondhatjuk, hogy egy demokratikus Parlament, egy p arlamentáris demokrácia Országgyűlése. Akkor — meglehetősen gyorsan és kevés előkészítést követően, de tiszteletreméltó módon — a korábbi Országgyűlés megtette azokat a legszükségesebb változásokat, amelyek ahhoz voltak szükségesek, hogy megindulhasson a p arlamenti munka. Az új Parlament előtt azonban teljesen világos volt, hogy szükség lesz a tapasztalatok alapján előbbutóbb egy olyan Házszabályra, amelyik valóban méltó keretet teremt a szabadon választott és demokratikus többpárti Parlament működéséhez. Meg is kezdődött a munka, különböző szakértői tervezetek készültek, ügyrendi bizottságban, frakciókban vitatták ezeket a tervezeteket, de nem jutottunk közelebb az eltelt hónapok során egy új Házszabály meghozatalához. Nyilvánvaló volt az ellentmondás, ami alapvetően a tárgyalási, illetőleg a rendezési tárgykörön belül feszül. Teljesen ellentétes érdekeket kell összhangba hozni. Mindenekelőtt olyan Házszabályt kell alkotni, amely a törvényhozás hatékonyságát, gyorsaságát biztosítja. Ezzel pedig szembehat az a szintén reális és teljesítendő követelmény, hogy minden egyes országgyűlési képviselő és minden egyes frakció — a kisebbség ugyanúgy, mint a többség — pozíciójából következően ugyan, de a lehető legnagyobb hatást tudja kifejteni a Parlament működésére. Tehát a legteljesebb módon ki tudja a véleményét fejezni, és a végső döntésekben szerepet tudjon játszani. Nyilvánvaló, hogy a hatékonyság, a gyorsaság, a gazdaságosság követelménye és ez a fajta egyéni képviselői, illetőleg kisebbségi jogok érvényesülése némileg egymással szembeható tényező, amit a rendezés során figyelembe kell venni. De ugyanilyen nehézséget jelent a Parlament kettős funkciójának az érvényre juttatása a Házszabályok területén is. Nevezetesen, hogy a Parlament nemcsak törvényhozó fórum — nyilvánvaló, hogy ez az elsődleges feladata — , hanem a politizálásnak, a többpárti politizálásnak is a legfontosabb megjelenítője, és ennek is teret kell a Parlamentnek biztosítani. Teljesen természetes, hogy ez a kétfajta funkció a kormányzó pártoknál és az ellenzéki pártoknál különböző súllyal esik latba. Nyilvánvaló, hogy a kormányzó pártok elsődlegesen arra törekednek, hogy minél több és minél jobb törvényt, minél inkább a programjukat kifejező törvényt sikerüljön az adott ciklus alatt meghozni, az elle nzéki pártok pedig fokozott súlyt helyeznek arra, hogy véleményük, politikai álláspontjuk megjelenjen a Parlament színe előtt. Én úgy érzem, hogy ez az egymásnak feszülő érdekellentét volt valahol az oka, hogy mind ez idáig nem sikerült egy vadonatúj, mind enre kiterjedő Házszabályt létrehozni. Természetesen ilyen ellentétek feszülnek a többi kétharmados törvénynél is, mert hiszen az alapvető nehézséget természetesen ez okozza, hogy itt az Országgyűlésen jelen lévő képviselők kétharmadának kell a törvényt me ghoznia. Míg azonban a többi kétharmados törvénynél, ahol megszületett az Országgyűlés döntése, egyértelmű volt, hogy mindkét fél — a kormánypártok is és az ellenzék is — úgy ítéli meg az adott kérdést, hogy feltétlenül rendezésre szorulnak, és nagyon remé lem a magam részéről, hogy a hátralévő időszakban a rendőrségi törvényt, nemzetbiztonsági törvényt, ehhez hasonló törvényeket, netán az ügyészséggel kapcsolatos alkotmánymódosítást is így
