Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 16. kedd, a tavaszi ülésszak 13. napja - A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SZÁJER JÓZSEF, DR. a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
978 A büntetésvégrehajtásnak óriási a politikai jelentősége is. Hogy csak egy példát mondjak: az 1988as amerikai elnökválasztáson vált híressé - vagy inkább hírhedtté - az a George Bush által forgalmazott reklám, amelyben Dukakis elnököt azzal bírálta, hogy az ő államában, Massachusettsben szabadon engedett, illet ve eltávozásra engedett elítéltek további bűncselekményeket követtek el. Nem akarom az esetet önmagában megítélni, vagy állásfoglalást tenni, de úgy gondolom, ez is jelzi, hogy mennyire belekerülhet a politikai csaták közepébe is a büntetésvégrehajtás ügy e. A törvényjavaslat által érintett kérdéskör szabályozása nem egyszerűen időszerű, hanem sürgető szükségszerűség. A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979es törvényerejű rendelet már hosszú ideje szemmel láthatóan nem felel meg a társadalm i igényeknek és elvárásoknak, számos ponton ellentétes az Alkotmánnyal és nemzetközi kötelezettségeinkkel, illetve egyszerűen nem tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek az előbb említett célok megvalósulását szolgálnák. Álláspontunk szerint ennek a már n agy késésben lévő javaslatnak történelmi lehetősége nyílott volna arra, hogy a magyar büntetésvégrehajtási jogot egészen új alapokra helyezze, és oly módon alakítsa át, hogy ez megfeleljen egy modern demokratikus államban támasztott követelményrendszernek . A törvényjavaslat csak részben tudta ezt a lehetőséget megragadni. Számos kérdésben elvitathatatlan és fontos előrelépés történt, mégis, a törvényjavaslat olvasása során sok tekintetben hiányérzet maradt. Nem átfogó szabályozás született ugyanis. Úgy vél em, nem fogadható el a javaslat indoklásában található érvelés, amely szerint a kérdés átfogó rendezésére a Btk. teljes körű felülvizsgálata előtt nem kerülhetett sor. A büntetési rendszer, amely szorosan kapcsolódik a büntetés végrehajtásához, mára már te ljes mértékben körvonalazódott, alapvető változtatására a közeli és távolabbi jövőben - legalábbis a jelek szerint - aligha kerül sor. Időközben, néhány héttel ezelőtt, az Országgyűlés elfogadta a Büntető Törvénykönyv módosítását is, amely a "büntetések" r ésszel is foglalkozik. Ilyen körülmények között nincs igazán elfogadható magyarázat arra, hogy miért maradt el a teljes körű szabályozás. Lehetséges, hogy az átfogó kriminálpolitika hiánya volt, ami nem tette lehetővé, hogy a büntetővégrehajtási törvényer ejű rendelet módosítása helyett egy szellemében és tartalmában teljesen új törvényjavaslat szülessék. Ez a kriminálpolitika, amely a bűnözés és bűnüldözés teljes területét átfogná, jelölhetné ki a rendszerben a büntetésvégrehajtás helyét, és ekkor lehetne igazán hatékony és a társadalompolitika más szektoraihoz logikusan illeszkedő szabályozást elfogadtatni. Mivel ilyen koncepció nem létezik, ezért nem is sikerülhet önmagában egy olyan törvényjavaslatot alkotni, amely megvalósítaná azt az alapvető célt, ho gy a büntetésvégrehajtás a lehető leghatékonyabban szolgálja a társadalom védelmét, és egyben óvja az elítéltek jogait. A módosítás gerincét a szabadságvesztés, a közérdekű munka szabályainak változtatása, kibővítése, illetve a fiatalkorúakra vonatkozó re ndelkezések újraalkotása teszi ki. (12.30) Az egyéb szankciók végrehajtására a javaslat lényegében nem hoz újat, annak ellenére, hogy erre lehetőség, illetőleg szükség is lett volna több ponton. A törvénymódosítás sokat hivatkozik az alapul vett nemzetközi dokumentumokra. Kétségtelen - és ezt a módosítás rendkívüli nagy érdemének tudhatjuk be , hogy olyan új rendelkezéseket tartalmaz, amelyek a korábbinál messzemenőkig jobban biztosítják az elítéltek emberi jogainak érvényesülését. Az egyéni jogok mellett azonban nem tér ki olyan egyéb, elsősorban intézményi kérdésekre, amelyek ugyancsak nemzetközi dokumentumokban nyertek szabályozást. Szigethy István már utalt arra, hogy ennek persze nemcsak jogszabályalkotási következményei, hanem nagyon sok esetben anya gi következményei is vannak, s a jelenlegi helyzetben talán ez lehet az egyik indok a radikális módosításra. Ez különösen szembetűnő a szabadságvesztés végrehajtásánál.
