Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 9. kedd, a tavaszi ülésszak 12. napja - A nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - KÁVÁSSY SÁNDOR, DR. (FKgP)
851 Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Független Kisgazda, Földmunkás- és Polgári Párt őszinte és elkötelez ett híve a népek testvériségének és barátságának, békés egymás mellett élésének és együttműködésének, ebből kifolyóan minden eszmének és intézménynek, egyéni és társadalmi törekvésnek, illetve szokásnak, mely a jelzett irányba mutat előre. Személy szerint is meg vagyok győződve, hogy nem lehet szabad az a nép, amely más népeket elnyom. A szabadság és a demokrácia próbaköve, szakítópróbája a másság iránti türelem, a kisebbségek elismerése és méltányos jogai biztosítása. Ebbő l kiindulva a magunk részéről csak üdvözölni tudjuk az új nemzetiségi törvényt, és ha vannak is észrevételeink, nem az akadékoskodás vezet, hanem hogy minél kifogástalanabb, modernebb, ha egyáltalán lehetséges, minél tökéletesebb legyen az. Így csak helyes elni tudjuk, hogy a nemzetiségi és kisebbségi jogokról előttünk fekvő törvényjavaslat valóban nagyvonalúan igyekszik rendezni a kérdést, amikor kinyilvánítja, hogy a nemzeti és etnikai önazonossághoz való jog az egyetemes emberi jogok része, a nemzeti és e tnikai kisebbségek sajátos egyéni és közösségi jogai alapvető állampolgári jogok, és hogy e jogok nem a többség adományai és nem a kisebbség kiváltságai, és hogy forrásuk nem a nemzeti és etnikai kisebbségek számaránya, hanem az egyén szabadságának és a tá rsadalom békéjének tisztelete alapján a másság joga. Jóllehet mindezekkel egyetértünk, helyesnek és jónak tartjuk, mégis hozzá kell tennünk, hogy a kollektív jogok biztosításánál nem hagyagolható el teljesen a számarány kérdése. A dolgok igazságos rendezés e igenis megköveteli, hogy a hazai nemzetiségek és kisebbségek létszámáról, számarányáról, területi megoszlásáról kifogástalan pontosságú adatok álljanak rendelkezésre, és ebben a vonatkozásban nem hagyatkozhatunk a nemzetiségi és kisebbségi vezetők becslé sen nyugvó adataira. És még egy. Egyedül a pontos felmérés lehet szilárd alapzata annak, hogy pozitívan hasson a törvény és ne váljék újabb gyűlölségek forrásává. Mert bárhogyan forgassuk is, a kisebbségi jogok rendszere csak akkor működhet jól, és csak ak kor lehetnek kedvező kihatásai, ha a többség is elfogadja, magáénak vallja, igazságosnak érzi. Az elvek fennkölt kinyilvánítása vagy ennek ellentéte, az erőszakra vagy kényszerre alapított jogérvényesítés ebben a vonatkozásban sehová sem vezet. Nem hagyhat juk említés nélkül, hogy az I. fejezet 1. § (1) és (2) bekezdése között ellentmondás fedezhető fel. Az (1) bekezdésben olvasható szöveg logikája szerint azok alkotják a nemzeti vagy etnikai kisebbségeket, akik maguk tekintik magukat nemzeti és etnikai kise bbségnek. A (2) bekezdés értelmében viszont azok a nemzeti, illetve etnikai kisebbségek, akiket törvényben tételesen is felsorolt kritériumok alapján fogadnak el annak. A végső megfogalmazásban feltétlenül fel kell oldani ezt az ellentmondást. Egyet nem ér téssel, sőt kifejezetten antidemokratikus intézkedésként vehető tudomásul, hogy a törvényjavaslat csak azok jogait kívánja elismerni, akik legalább egy évszázad óta laknak a Magyar Köztársaság területén. Nem értem, miért ez a meg- vagy kikötés. Miért nem l ehet a valóságos viszonyokból kiindulni és mindenkit figyelembe venni? Miért egy olyan követelmény, amely már a törvény megszületésének pillanatában alkalmas lehet rá, hogy kihívja a kritikát, elégedetlenséget, esetleg indulatokat keltsen? Nehéz gondos ele mzés nélkül nyilatkozni, menynyire pontos vagy nem pontos, hiteles vagy nem hiteles a ma honos népcsoportok felsorolása. Nem volt időnk kellő alapossággal utánanézni. Egyet mégis megjegyeznék. Sokkal differenciáltabb és összetettebb a cigányság, mint ahogy a törvény tételezi. Ezt mások is szóvá tették már. A fél évezrednél hosszabb idő óta velünk élő magyar anyanyelvű, a magyarokhoz közelítő vagy nagyon is hasonló életformában élő cigányok ma már úgy tartoznak hozzánk, mint a jászok, kunok, palócok, tirpáko k stb. Bocskai hajdúkapitányai között nem egy volt cigány. (10.20) A XVIII. századtól ők a magyar nemzeti zene hangszeres terjesztői és ápolói. A két világháborút megjárt katonák ma is legendába illő történeteket tudnak cigány honvédek önfeláldozásáról és halált
