Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 2. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - A társadalombiztosítási képviselők 1993. évi választásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KAPITÁNY FERENC, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
84 A társadalombiztosítási képviselők 1993. évi választásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Tisztelt Országgyűlés! Most visszatérünk - még van időnk az ebédszünetig - a társadalombiztosí tási képviselők 1993. évi választásáról szóló törvényjavaslat általános vitájára. Időközben ugyanis a független kisgazda képviselőcsoport vezérszónoka megérkezett. Megadom a szót Kapitány Ferenc képviselő úrnak. Felszólaló: Kapitány Ferenc, a független kis gazda képviselőcsoport nevében KAPITÁNY FERENC, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm szépen. Elnézést a késésért. A szemüvegemet kellett megkeresnem, csupán ezért voltam távol. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Fr akciónk nevében egypár gondolatot kívánok a társadalombiztosítási képviselők 1993. évi választásáról benyújtott 8226os számú törvényjavaslathoz fűzni. Tekintettel arra, hogy Magyarországon az elmúlt ötven évben biztosítási képviselőválasztás nem volt, él ő tapasztalat vajmi kevés maradt. A társadalombiztosítási önkormányzat létrehozásával a társadalmi átalakulás egyik igen fontos állomásához érkeztünk. Elmondható, hogy ennek kihatásában minden magyar állampolgár érdekelt. Nemcsak az élő, hanem a még meg ne m született, sőt - a temetkezési segélyre gondolva - a már az élők sorából eltávozott szeretteink is. A választás technikai lebonyolításának szabályozásához véleményt mondani feleslegesnek tűnik, hiszen ez fő elveiben megegyezik az országgyűlési képviselők választásának szabályaival. Bár a törvényjavaslat lehetőséget biztosít a lakóhelyen történő szavazás mellett a munkahelyi szavazókörök létrehozására is, az a véleményünk, hogy ennek szabályozása, a létszámhatárok megállapítása, a költségek vállalása miatt vidéki viszonylatban viszonylag csekély érdeklődésre lehet számítani. Ismervén az eddigi választási tapasztalatokat, óhatatlanul felmerül egykét bizonytalanság is. A két önkormányzatba megválasztandó biztosítási képviselők viszonylag alacsony száma orszá gosan is összesen 62 fő. A jelöltek viszonylagos ismeretlensége azt eredményezheti, hogy nem valószínű, hogy hatékony kampányt lehetne folytatni a megismerésükre. Az országgyűlési képviselők időközi választásain tapasztalható eddigi érdektelenség, a szavaz óhelyiségektől való távolmaradás előrevetítik a kedvezőtlen eredményt. Így - ha ezt a választást nagyfokú érdektelenség fogja kísérni - az semmiképp sem használ a kétségtelenül hasznos társadalmi célnak. Ebben az esetben a választásra fordítandó összegek s ok száz milliós nagysága túl nagy tanulópénznek látszik. Félő, hogy többen fel fogják vetni, elsősorban vidéken, hogy mire volt ez jó. Látják azt, hogy a munkáltatók és nyugdíjasok szervezetei delegálják a képviselőket, és kérdőjelezik, hogy miért nem lehe tett ezt munkavállalói érdekképviseletnek megtenni. Itt említem meg, hogy egy várhatóan igen nagy réteg - a kárpótlási folyamatok elhúzódása miatt még ismeretlen számú mezőgazdasági vállalkozókra gondolok - választhatósága sem biztosított. A közel három év e kijelölt cél, hogy a társadalombiztosítás irányítását az önkormányzatoknak kell végezni, nyilván tovább nem odázható. Az átalakítás zavartalanabbá tételére - a szakmai hozzáértés nagyobb biztonsága érdekében - én is felvetem a gondolatát, és ez most ne t űnjön szentségtörésnek: ha az első önkormányzatok kialakítását főleg a praktikum oldaláról delegálással oldottuk volna meg, talán eredményesebbek vagyunk. Számolni kell azzal, hogy egyszerűen az a képtelen helyzet fog előállni, hogy lesznek olyan megyék az országban, ahonnan egyetlen fő biztosítási képviselőt sem fognak kijelölni, vagy ha igen, nem kerül megválasztásra. Ezt realitásként kell elfogadni. Attól tartok, hogy az egyfordulós
