Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 8. hétfő, a tavaszi ülésszak 11. napja - A kisvállalkozói garanciaalapról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása - TARDOS MÁRTON (SZDSZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - NÉMETH BÉLA (FKgP)
827 alkalmazás rugalmasságát segítheti, de lehetőséget teremt a szubjektivizmus előretörésére. Ugyanakkor e szabályok létre- hozása nélkülözhetetlen, azért e zt a részvénytársaság keretein belül kell megtenni. A hitelgarancia odaítélése szabályainak objektívnek és előre lefektetettnek kell lenniük, mert amenynyiben ez nem így történik, felmerülhet az egyedi elbírálás lehetősége, ami a piacgazdasághoz való alkal mazkodást gátolja. Amennyiben a részvénytársaság saját elbírálási szabályok alapján ítéli oda a hitelgaranciát, fontos az elbírálás elveinek rögzítése. További kérdés, hogy ezek az elvek mennyire szűkítik le azon vállalkozók körét, amelyek a hitelgaranciát igénybe kívánják venni. Ez a veszély ugyanis fennáll, hogyha ezek az elvek és feltételek túl szigorúak a mai vállalkozói réteg számára, és nem tudják igénybe venni, akkor elvész a törvényjavaslat lényege: a privatizáció felgyorsulása, a vállalkozások támo gatása. (18.20) Amennyiben azonban túl könnyen jut a vállalkozói szféra a lehetőséghez, úgy sok olyan vállalkozás juthat hitelgaranciához, amelynek tevékenysége nem rentábilis, ha a cég csődbe jut, a készfizető kezesség alapján a részvénytársaságnak és eze n keresztül az alapnak kell a hiteltartozások megfelelő százalékát fedezni, ami az alap gyors kiürüléséhez vezethet. További kérdés az, hogy a részvénytársaság által nyújtott szolgáltatás milyen áron kerül a vállalkozókhoz - vagyis a hitelgarancianyújtás ellenértéke milyen terhet jelent. A vállalkozások döntő többsége egyáltalán elbírja ezt a többletköltséget, amit ennek az intézménynek az igénybevétele jelent. Itt is felmerülhet az a veszély, hogy amennyiben az ár túlzottan magas, nem számíthat az intézmé ny széles körű elterjedésre, amennyiben viszont alacsony, úgy nem fedezi a kezelőszervezet és a részvénytársaság működési költségeit, illetve nem tud megfelelő részarányt vállalni az alap bevételei között. Sajátosan korlátozottan alapított és működtetett r észvénytársaságok jellegét tekintve a törvényjavaslat indoklata szerint nonprofit intézmény. Ez az intézményi forma azonban magába foglalja, hogy nem nyereség növelésére törekszik, hanem esetleg költségeinek növelésére, hogy így is elérje a nullszaldót. A következő probléma lehet, hogy a törvényjavaslatban a kisvállalkozói garanciaalap milyen bevételi forrásokból rendelkezik. Itt első helyen szereplő forrásként a privatizációs bevétel Országgyűlés által meghatározott összege szerepel. Ez a megoldás, amely n em tartalmaz semmilyen automatizmust, az alap szempontjából két bizonytalansági tényezőt jelent. Egyrészt a privatizációs bevételek nagyságától, másrészt az Országgyűlés aktuális évi határozatától függ. További bevételi forrásként szerepel a részvénytársas ágnak az adóssal szemben érvényesített követeléséből az alapot megillető rész, amit nem lehet túlzottan magas szinten megállapítani, mert ebben az esetben a vállalkozók nem tudják igénybe venni. A törvényjavaslat lehetőséget ad még természetes és jogi szem élyek befizetésére is, valamint számol egyéb bevételekkel is, de ezek értéke valószínűleg elmarad a többi bevételi forrás nagyságától. Megállapítható tehát, hogy az alap bevételének gerincét a privatizációs bevétel jelenti. Hosszabb távon ugyanakkor a priv atizációs bevételek csökkenésével kell hogy számoljunk, ami kérdésessé teszi a hosszú távú finanszírozás lehetőségét. Pontosan erre célzott Tardos Márton képviselő úr is, amikor azt mondta, hogy az alap kiürülésének ilyen formában majdnem van lehetősége a privatizációs bevételek csökkenésével, és amennyiben az állami költségvetésből erre az alapra nem sikerül pénzeket átcsoportosítani. Összességében a felvetett problémák ellenére a törvényjavaslat elfogadását javasoljuk. Köszönöm meghallgatásukat. (Taps.)
