Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 8. hétfő, a tavaszi ülésszak 11. napja - A kisvállalkozói garanciaalapról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP)
828 E LNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Természetesen képviselő úr a független kisgazda képviselőcsoport nevében szólt. (Németh Béla: Igen, nem a párt nevében.) Igen. A párt nevét más esetekben használhatjuk. Megkérdezem, hogy az MSZP képviselőcsoportja nevében kí váne valaki szólni. (Igen.) Igen. Suchman Tamás képviselő úrnak megadom a szót. Felszólaló: Dr. Suchman Tamás az MSZPképviselőcsoport nevében SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtá rsaim! Az elhangzottakhoz más oldalról néhány gondolatot szabad legyen mondani. Az első: e törvényjavaslat tárgyalása kapcsán végül is nem elemeztük azt a kört, akiknek valójában s a valóságban szükségük van a garancia intézményére. Gyakorló banki dolgozók ént elmondhatom, hogy azok a vállalkozók, akik ezt igénylik, és akiknek erre szükségük van, mert a hitelnyújtáshoz saját fedezettel nem rendelkeznek, azok nem abból a körből kerülnek ki, akiknek 300 főig van foglalkoztatottjuk, vagy 100 millió forintról ke llene garancia. Egészen más kérdésekről van szó. Az érintettek több mint 70%a, akik ma nem jutnak megnyugtató hitelekhez, néhány százezer forintos, maximum egykét millió forintos fejlesztési vagy forgóeszköz hiteligényével járkálja be a magyarországi ban kokat. Az alaphelyzet az az, hogy a kisvállalkozóknak ez a köre három csoportra osztható. Az első csoport, aki saját pénzeszközből jutott el mostanáig, és most fejleszteni szeretne. A második csoport az eladósodott kisvállalkozók köre, akik minden újabb hi telfelvétellel előre menekülnek. A harmadik kör pedig a teljesen kezdő vállalkozóknak a köre. A statisztikai adatokból tudjuk, hogy tízezres nagyságrendben emelkedik a kisvállalkozói kör, és tízezrek vannak, akik az állandó munkahelyük megszűnése után, saj át szakmájuk tapasztalatából szerzett szaktudással s nagyon kevés rendelkezésre álló anyagi eszközzel vállalkozásba kezdene. Én attól tartok, hogy egyrészt ez a garanciaalap nem végtelen - ez nyilvánvaló , a másik, hogy a dolgok rendje szerint, akik nagyo bb nagyságrendben kérnek, azok, ha kevesen is lesznek, elfogyasztják ezt a garanciaalapot, amelynek a feltöltésére kevés biztonságot látok. A gyakorlatból el tudom mondani, hogy akár a starthitel, akár a most - reméljük induló - új japán starthitel igénylő inek a körében néhány tucat vállalkozó elvitte az előző hitelt, el fogja vinni ezt a néhány milliárdosat is, és el fogja vinni a garanciaalapnak a korlátaiig rendelkezésre álló összeget is. Én úgy gondolom, hogy szükség van erre a törvényre. De arra volna még inkább szükség, hogy valójában a kisvállalkozói kör - amely rendkívül fontos szolgáltatási feladatokat látna el a településeken a szolgáltató szektorok tönkremenetele után, amely rendkívül fontos más, egyéb ipari tevékenységet kellene hogy ellásson, és nagyon fontos az is, hogy a munkahelyek megszűnése és különösképpen a kistelepüléseken a termelőszövetkezet megszűnése után részint magának, részint egykét alkalmazottnak munkahelyet biztosítson , az egy ezen belül elkülönített garanciaalaphoz jusson. N émeth Béla képviselőtársam felvetette, hogy a garanciaalapon belül nem garantált az eljárási rend, tehát nem ismeretes az, hogy milyen nagyságrendet lehetne elkülöníteni a valódi kisvállalkozók részére. A másik gondolat a privatizáció gyorsítása. Ha minden információ igaz, akkor a privatizáció gyorsítására megállapodás született a tekintetben, hogy valamennyi privatizációhoz az Ehitelt igénybe lehet venni. De szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy az eddig eltelt időszakban, akik decentrali zált vagyontárgyakhoz jutottak, és azt működtetik, rövid lejáratú
