Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 2. kedd, a tavaszi ülésszak 10. napja - A büntető jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat határozathozatala - BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
749 technikai jellegű módosításokat fogalmaztun k meg. Ettől függetlenül azonban a javaslat hosszú vitájában kiderült, hogy a büntetőjog hatókörének szűkítése - amely egyik alapelve volt a javaslatnak is - csak akkor reális, ha a büntetőjog mögött vagy alatt elhelyezkedő felelősségi alakzat, a szabálysé rtési felelősség kellő súlyt, kellő erőt képvisel, ezért ezzel indokolható, hogy támogattunk olyan módosító indítványokat, amelyek új szabálysértési tényállásokat fogamaztak meg, és támogatjuk általában azt a javaslatot, hogy általánosságban emelkedjék a s zabálysértési bírság felső határa. A másik kérdéskör, ahol a Kormány által benyújtott javaslat lényegesen változni látszik, az az elévülés intézménye, pontosabban azon bűncselekményeknek a köre, amelyek büntethetőségének elévülését a törvény kizárná. A Kor mány abból indult ki a javaslat benyújtásakor, hogy az elévülhetetlen bűncselekmények körét a jogbiztonság elvére figyelemmel, valamint a hosszabb ideje súrlódásmentesen működő demokráciák példáját is követve nem indokolt bővíteni. Mondom, ez volt a kiindu lópont a kormányjavaslat benyújtásakor. Ugyanakkor képviselőtársaim közül többen, függetlenül párthovatartozástól, és az alkotmányügyi bizottság is olyan indítványt terjesztett elő, amely szerint az elévülést a legsúlyosabb és az emberi életet követelő bűn tetteknél általában ki kellene zárni. Nos, a Kormány eredeti álláspontja és az elévülhetetlenség kiterjesztését indítványozó képviselőtársak álláspontja közötti különbség hátterében nyilván az a dilemma húzódik meg, hogy milyen ütemben lehet az elmúlt évti zedek terheitől megszabadulni, illetőleg mennyiben indokolt a múlt keserű tapasztalataiból levonható tanulságokat egy, nyilván a jövőnek szóló büntető törvénykönyvben megjeleníteni. Úgy tűnik - ismétlem , hogy párthovatartozástól függetlenül a képviselők körében az az álláspont az uralkodó, amely szerint a múltat nem lehet átlépni, és mivel az elévülhetetlenség kiterjesztését szorgalmazó indítványok mögött meghúzódó morális megfontolások tisztességes volta nyilvánvaló, ezért a Kormány - feladva eredeti áll áspontját - támogatja az indítványok közül a technikailag leginkább kidolgozott változatot, a bizottságét, amely az elévülhetetlenség intézményét a legsúlyosabb, emberéletet követelő szándékos bűncselekményeknél egy szélesebb körben rendelné el. (16.40) Ugyanakkor szeretnék néhány szót szólni azokról az indítványokról, amelyeket a Kormány nem tart elfogadhatónak, és itt kezdeném Kőszeg Ferenc képviselő úrnak az elévülés kérdéséhez kapcsolódó indítványával összefüggő érveléssel. Nem kellett volna e redetileg ezzel az indítvánnyal foglalkozni már csak azért sem, mert az elévülés kérdését érintő indítványok közül ez volt az egyetlen, amelyet abban a formában, ahogy a képviselő úr benyújtotta, kodifikációs hányosságai miatt nem lehetett volna semmiképpe n támogatni, egyébként - megértve az indítvány mögött meghúzódó intenciót - ezek jogi szaktudással talán még korrigálhatók lettek volna. Amiért mégis foglalkozom ezzel az indítvánnyal, az az, hogy hozzászólásával a képviselő úr a részletes vita utolsó fázi sában a vitát egy teljesen másik szférába, az erkölcs szférájába terelte, egy olyan területre, ahol van értelme vitába szállni vele. Abból a tényből, hogy az elévülhetetlenség szűkítésére vonatkozó indítványa nem kapott támogatást, hozzászólásában nemcsak a most tárgyalt törvényjavaslat erkölcsi tisztaságát kérdőjelezte meg, hanem a Ház által néhány héttel ezelőtt elsöprő többséggel - mindössze néhány ellenszavazattal - elfogadott törvényét is, amelyet úgy ismerünk, hogy az '56os forradalommal és szabadság harccal összefüggő egyes bűncselekemények esetén alkalmazandó jogszabályokra vonatkozó törvény. Ennek a törvénynek - tehát az utóbbinak - a vitája során a jogi fenntartásaiknak hangot adó képviselőtársaim is mindannyiszor szükségét érezték hangsúlyozni, ho gy a Kormány által beterjesztett javaslat morális tisztasága vitathatatlan. Ilyen megközelítésben tehát rendkívül furcsa volt a képviselő úr felszólalása, amely megkérdőjelezte a morális tartalmát ennek a már elfogadott törvénynek.
