Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 2. kedd, a tavaszi ülésszak 10. napja - A Magyar Köztársaság biztonságpolitikájának alapelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GAÁL ANTAL, DR. (MDF)
711 rá hárul. Úgy nyilatkozott több esetben is, hogy az Egyesült Államo k vállalni is fogja ezt a szerepet. Ehhez csak azt kívánhatjuk és akarhatjuk, hogy egy stabil - gazdaságilag is stabil - és erős, a világ felé forduló Egyesült Államok legyen a következő években. Visszatérve Európába: nem véletlen, hogy előtérbe került a N yugateurópai Unió szerepe, hiszen ez jelképe is egyúttal az előbb említett nagyobb európai szerepvállalásnak. Itt azonban, amikor a biztonságpolitikáról beszélünk és kapcsolatainkról, folyamatosan, naprakészen figyelnünk kell a Nyugateurópai Unió és a NA TO egymáshoz való viszonyát, hiszen ez mindenképpen befolyásolja a mi biztonságpolitikai feltételeinket is. Annyit mindenképpen leszögezhetünk - és azt hiszem, ebben nem lehet vita közöttünk , hogy nekünk párhuzamosan kell tartanunk a kapcsolatot valamenn yi szervezettel, és követve az eseményeket, módosíthatjuk a kapcsolatokat az egyes szervezetekkel, ahogy azok a szervezetek módosulnak, illetve ahogy egymáshoz viszonyulnak. (12.20) Mindenesetre az leszögezhető, hogy az előttünk álló években vagy évtizedek ben hatásos kollektív biztonságpolitikai rendszert egyik szervezet - sem az Európai Közösség, sem a NATO, sem a Nyugateurópai Unió, sem az EBEÉ - sem tud egyedül, önállóan kialakítani. Egyértelművé vált, hogy ezeknek a szervezeteknek összehangoltan, egymá sra támaszkodva kell ezt a feladatot elvégezni, és csak együtt, közösen biztosíthatják. Ezért én úgy érzem, hogy az elmúlt években az új, szabadon választott Kormány kezdeti lépései ebből a szempontból, ebben a szellemben történtek; hiszen mindegyik szerve zettel megpróbálta közvetlenül is és a kétoldalú kapcsolatok keretében is, a lehetőségeinken belül erősíteni a kapcsolatokat. Így megvan a reményünk arra, hogy ezeknek a szervezeteknek - kezdve az Európai Közösséggel, távlatokban a NATOt, a Nyugateurópai Uniót illetően is - időt pontosan meg nem határozva, végleges tagjai lehessünk. Mielőtt a nagy integrációk szerepéről beszéltem, megemlítettem, hogy a négy vezérlő alapelv közül ez csak az első. A második és nagyon fontos vezérlőelv: a regioná lis kapcsolatok. Itt is hihetetlen nehéz körülményeket teremtett a magyar kormányzat és az első szabad kormány számára az elmúlt három év, hiszen, ha azt vesszük, hogy határaink mentén megszaporodtak a szomszédos országok, közvetlen régiónk teljesen átalak ulóban van, ez önmagában is nagyon nagy feladatot és nehézséget okoz biztonságpolitikánk kialakításánál. De ha azt is figyelembe vesszük - és azt hiszem ez a leglényegesebb , hogy mindezek az államok sajnálatos körülmények folytán nem olajozottan működő p olgári demokráciai jogrenden alapuló, erős gazdaságon alapuló piacgazdasági berendezkedésű országok és ugyanazokkal, ha szabad ezt a szót használni, gyermekbetegségekkel küzdenek, amivel mi, akkor, és erre is szeretnék külön hangsúlyt fektetni, át kell ért ékelnünk azokat a gondokat, bajokat, amit, én úgy érzem, hogy néha túlhangsúlyozunk. Túlhangsúlyozzuk azt, hogy ennek a térségnek olyan öröklött történelmi keservei és kínjai vannak és az egymás közötti kapcsolatokra olyan árnyékot vető múltbéli konfliktus ok vannak, amelyek szinte lehetetlenné teszik a jelenlegi hatásos regionális együttműködést. Anélkül, hogy ezt vitatnánk, hiszen azt nem lehet vitatni, hogy ezek megvannak a történelmünkben, én inkább arra helyezném a hangsúlyt, hogy ma, az 1990es években ezekkel az államokkal, illetve a régiónkban lévő államok egymás közötti kapcsolatában talán a legnagyobb gond és a legnagyobb probléma nem ezek az öröklött gondok, hanem az, hogy ezek az államok nem gyakorolták, soha nem volt lehetőségük, hogy gyakorolják azt az egymás közötti kapcsolatélést, ami demokratikus berendezkedésű, piacgazdaságú államok között természetes. Én úgy érzem, hogy erről többet kellene beszélni, és ez talán segítene a kétoldalú kapcsolatok javításában is. Hiszen mindegyik állam, amikor a kifogásokat említi, amikor a másik országból hallott üzeneteket vagy üzenetértékű, félrehallott üzeneteket reagálja, eltekint attól, hogy hazáján belül ugyanazok a belső gondokból fakadó gazdasági, szociális, nemzetiségi gondok vannak, a piacgazdaság kié pítése, a demokratikus államrend, közrend, politikai rend kialakításával kapcsolatos problémái okozzák sokszor ezeket az üzeneteket vagy üzeneteknek vélt jelzéseket. Ha ezen a
