Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 2. kedd, a tavaszi ülésszak 10. napja - A Magyar Köztársaság biztonságpolitikájának alapelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GAÁL ANTAL, DR. (MDF)
712 szemüvegen keresztül néznének ezek az államok, én azt hiszem, sokkal előbbre jut hatnánk. Legyen ez egy hasznos fogódzó az egymás közötti kapcsolatban. Természetesen aprópénzre váltani nagyon nehéz. Nagyon sok szálon kell futni ezeknek a kapcsolatoknak, hiszen abszolút gyerekcipőben járnak a gazdasági kapcsolatok - a KGST felbomlásával teljesen elölről kezdve új alapokra kell helyezni. Nem akarom megkerülni, hiszen nem lehet megkerülni a kisebbségek helyzetét ezekben az államokban. Történelmünk így adta, meg kell oldanunk. Hátramutogatva, a múlt konfliktusait idézgetve nem lehet a kérdé st megoldani. Adott körülmények, adott tények vannak, amelyeket nekünk kell megoldani. De ezt tudnia kell a régió minden országának. Azt hiszem, hogy itt is az egyetlen járható út, hogy ma, az 1990es években érvényes nemzetközi normák, azok a keretek, azo k a szervezetek, amelyek léteznek, megadják a lehetőségét ezeknek a nemzetiségi kérdéseknek a rendezésére, a kisebbségi kérdések rendezésére anélkül, hogy a határmódosítás erőszakos körülmények között történjen, hogy egyáltalán határmódosításról kelljen be szélni, hogy egyáltalán egyes népcsoportokban az arányok erőszakos megváltoztatására kerüljön sor. Ma már megvannak azok a nemzetközi normák, azok a nemzetközi keretek, amelyek egy '90es éveknek megfelelő európai megoldást javasolnak és ajánlanak és lehet őséget biztosítanak ezeknek az államoknak. Én úgy érzem, ezen az úton is valamit tettünk, elindultunk, továbbjutva úgy érzem, rövid időn belül megoldható. A következő nagy kérdés tulajdonképpen kapcsolódik az elmondottaimhoz, és ha jól emlékszem, a FIDESZ és az SZDSZ képviselője, vezérszónoka erről hosszan beszélt, végül is itt sincs ellenvetésem, és egyet kell értenem azzal, hogy biztonságpolitikánknak nem is elhanyagolható, hanem nagyon fontos pillére az ország belpolitikai állapota. Egyes eseményeket, am elyek az országban történnek, lehet így vagy úgy értékelni, de összességében a polgári demokráciának azok az intézményei, amelyek végül többékevésbé Magyarországon állnak, azok tartalommal nincsenek megtöltve. Amíg nincsenek megtöltve, addig ez a belpolit ikai instabilitás igenis van. Igenis nagyon óvó figyelemmel kell kísérnünk olyan jelenségeket is, amelyeket egy stabil, erős, polgári demokratikus berendezkedésű állam kibírna, azt egy ilyen ország, akár Magyarország, akár más régióbeli ország nem bírja ki . Ne zavarjon minket, hogy kényesek és érzékenyek vagyunk olyan eseményekre, olyan történésekre, amelyek egy polgári demokratikus berendezkedésű országban, egy mai Dániában, egy mai Franciaországban nem okoznának gondot. Igenis tudomásul kell venni, hogy e zek a mai Magyarországon gondot okozhatnak. Ezekben az első években, ezekben az induló éveinkben legyünk sokkal figyelmesebbek és sokkal gondosabbak ezeknek a kérdéseknek a megítélésében. Azt hiszem, hogy ez mindenképpen jótékony hatással lesz a regionális kapcsolatunkra, de az egész nagyobb térség: Európa vagy akár a világ, Magyarország és a térség megítélését illetően is. Utoljára hagytam, de nagyon fontos megjegyzéseket szeretnék tenni a negyedik nagy pillérre, amellyel kapcsolatban, még most is hallom, a fülemben cseng, SzentIványi képviselőtársam háromszor vagy négyszer elismételte, hogy utolsó, utolsó és utolsó szempont és utolsó feltétel az országnak a honvédelme. Anélkül, hogy ezzel vitába szállnék, természetes - hiszen ebben is konszenzus van közöt tünk , hogy a prioritásokat végigtekintve csakis utolsó lehet. Minden körülmények között utolsó lehet és olyan, amelyikre, reméljük, és azt hiszem, reményeink meg is valósulnak, nem is kerülhet sor és nem kerül sor. De mégis kiegészítésre szorulna a felsz ólalása - sajnálom, hogy nincs itt , mégpedig abban az értelemben, hogy egy dolgot nem tehetünk meg, amikor a honvédségről beszélünk. Azt nem tehetjük meg, hogy a honvédségnek, a hadseregnek mindaddig, amíg a térség országaiban, amíg Európában és a világ valamennyi országában jelenleg a biztonságpolitika egyik tényezője a hadsereg, amíg ezekben az országokban, az ország gazdasági helyzetének függvényeként kisebbnagyobb hadseregek vannak, addig nem lehet vita, hogy az országnak hadseregre van szüksége. (12 .30)
