Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 2. kedd, a tavaszi ülésszak 10. napja - A Magyar Köztársaság biztonságpolitikájának alapelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GAÁL ANTAL, DR. (MDF)
710 ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Most soron következik a Magyar Köztársaság biztonságpolitikájának alapelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat vitájának folytatása. Az előterjesztést 8999es számon kapták kézhez képviselőtársaim. Emlékeztetek arr a, hogy korábbi ülésünkön a hatáskörrel rendelkező bizottságok és a képviselőcsoportok vezérszónokai már ismertették álláspontjukat. Most a további képviselői felszólalások következnek. Először azoknak adom meg a szót, akik írásban jelentkeztek. Elsőként t ehát megadom a szót dr. Gaál Antal képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum. Felszólaló: Dr. Gaál Antal (MDF) GAÁL ANTAL, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Én is azzal kezdeném: felemelő érzés, hogy egy szuverén Magyar Köztá rsaság parlamentje Magyarország biztonságpolitikájáról tárgyalhat. Amikor azonban a körülményeket vizsgáljuk, a világban végbement folyamatokat, közvetlen régiónk körülményeit, országunk helyzetét, akkor már kissé nehezebbé válik a helyzet. Abban minden fö lszólaló és minden párt egyetértett, hogy négy fő vezérelv van, ami meghatározza Magyarország biztonságpolitikáját, és ezt a négy vezérelvet nem kerülte meg egyik felszólaló, egyik párt sem - hiszen ezért is volt konszenzus a pártok között. Az első nagy ve zérelvet nyilván azok a nagy integrációs szervezetek jelentik, mint a közös Európa, az EBEÉ, a NATO, a Nyugateurópai Unió, és végül még megemlíthető - nem utolsósorban, hiszen nagyon fontos - az Északatlanti Együttműködési Tanács, amelynek már igen bizta tó lépései voltak. Amikor arról beszélünk, hogy nem lehet más útja biztonságunknak, éppen a biztonság oszthatatlanságának elve alapján, mint az ezekkel a szervezetekkel való fokozatos kapcsolatépítés, mindegyikkel különkülön, közben figyelve, hogy régiónk többi országának - amelyek mindenképpen befolyásolják biztonságunkat - együttműködése hogyan halad ezekkel a nagy szervezetekkel, egykét dolgot azért meg kell említeni. Mi konstansnak vettük - felszólalásokban is mindig erről hallottam, ezért szeretnék e gy kicsit többet mondani róla , kész ténynek a NATO, a Nyugateurópai Unió, az EBEÉ és a többi szervezet jelenlegi állapotát, a jelenlegi helyzetmegítélését. Itt azonban arról kell beszélni, ami nagyon fontos, hogy a kétpólusú világ megszűntével a NATO, a közvetlen fenyegetettség állapota után egyértelműen, mindig deklarálja, hogy az instabilitást és a kockázatot tartja új tényezőnek, ami meghatározza jövőbeli szerepét. Nem lehet megkerülni azt a tényt, hogy a NATO keresi a helyét, keresi azokat az új form ákat, új lehetőségeket, amelyekkel meg tud felelni ennek az új elvárásnak. Amikor mi arról beszélünk, hogy közeledünk a NATOhoz, hogy az egyes NATOállamokkal kétoldalú kapcsolataink vannak, nem lehet megkerülni azt a tényt, hogy a NATO is átalakulóban va n. Átalakulóban van, így végső szerepét és pontos működését nem ismerve, nem tudjuk biztosan beépíteni saját biztonságpolitikai rendszerünkbe sem. Miről van szó? A kétpólusú világra jellemző volt az Egyesült Államok túlsúlya - ezt mindenki tudja. A kétpólu sú világ megszűntével egyértelművé és világossá vált, hogy megváltozott Európa szerepe: Európának előrehaladva, az Európai Közösség szorosabbá válásával mindenképpen nagyobb szerepet kell vállalnia. Ugyanakkor nincs olyan nemzetközi fórum, ahol nem hangzik el egyértelműen és világosan, hogy bármennyire szüksége van is a NATOnak Európa, az európai államok nagyobb szerepére, az Egyesült Államok szerepét a továbbiakban sem lehet figyelmen kívül hagyni, hiszen az Egyesült Államok hosszú távon is meghatározó sz erepű kell hogy legyen a világ - és ezen belül Európa - biztonságában. Nemrégen volt az Egyesült Államokban az elnökválasztás. Aggódó tekintettel figyelte egész Európa, hogy az új amerikai adminisztráció hogyan fog reagálni ezekre a kérdésekre. Clinton már választási beszédeiben is, és közvetlenül megválasztása után is többször egyértelműen kinyilvánította, hogy az Egyesült Államok érzi, tudja azt a felelősséget, amely a világ biztonságában
