Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 2. kedd, a tavaszi ülésszak 10. napja - A Magyar Köztársaság biztonságpolitikájának alapelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat vitájának folytatása
709 hiánya, amelytől azután 1890ben Kossuth Lajost meg is fosztották, messze nem kompenzálta számára azt, hogy egyébként t ávollétében többtucatnyi magyar város díszpolgárává avatták. A másik korszak 1948 decembere. Az akkori törvényjavaslat vitája, az előterjesztő, Kádár János, akkori belügyminiszter. A díszlet még többpárti, de mi már azóta tudjuk, hogy Magyarország sorsa ek koriban fordult évtizedekre meglehetősen szomorú irányba. (12.10) A vita során Groh József, a Keresztény Női Tábor parlamenti képviselője próbált még érvelni amellett, hogy az állampolgársági kötelék egy magasabb rendű erkölcsi kötelék egyén és állam közöt t, és nincs helye a büntetés olyan mérvének a büntetések között, amely az állampolgárt az állam részéről megfoszthatja - egyoldalú lépéssel - ettől. A Magyar Dolgozók Pártja soraiból érkező közbekiáltásra, hogy "Akkor sem, hogyha Horthy Miklósnak hívják az illetőt?", Groh József azt válaszolta, hogy "Még akkor sem". Ma is helytálló szempont, ma is helytálló vélekedés ez. Őszintén megmondom, tisztelt Országgyűlés, hogy a törvényjavaslat elolvasása után nekem különösebben bíráló megjegyzésem nincsen. Azon elf ilozofálgattam, hogy mi szükség van például az esküfogadalom kettősségének fenntartására, hiszen a két szöveg között mindössze az a különbség, hogy az eskünél szerepel az a bizonyos Isten engem úgy segéljen! formula. Ha a vallás magánügy, akkor nyilvánval ó, hogy egy hivatalos eljárásban egy ilyen megjegyzésnek nemigen lehet szerepe, hiszen az állampolgárságnak nem feltétele az Isten segítségében való bizodalom. Ha viszont nem tapad hozzá következmény, akkor úgyszintén felesleges ezt a különbségtételt fennt artani. Gondolják meg: országgyűlési képviselők, a köztársasági elnök vagy miniszterek eskütételében sem szerepel hivatalosan ez a kis kitétel vagy választási lehetőség. Mi indokolná, hogy egy egyszerű - remélem, nem hangzik sértően"mezei" állampolgári es kü esetében ott legyen ez az akár kitétel, akár választási lehetőség. Én úgy gondolom, maradjon az eskü, az állampolgári eskü intézménye, és ezt a bizonyos formulát mindenki tegye hozzá meggyőződése szerint - egyébként is úgy az igazi. Ezt azonban nem ítél em olyan súlyos kérdésnek, hogy magam módosító indítványt nyújtsak be ezzel kapcsolatban: a Ház kollektív bölcsességére bízom, hogy ezt a rendelkezést hogyan változtatja meg, hogy megváltoztatjae. Befejezésül engedje meg, tisztelt Országgyűlés, engedjék m eg, képviselőtársaim, hogy egy szomorkásan humoros epizódot idézzek fel a magyar állampolgársági szabályozás történetéből: Az 1948as szabályozásnak volt egy olyan - be nem vallott, de nyilvánvaló - célja, az a politikai szándék húzódott meg mögötte többek között, hogy a Nyugatra távozó emigrációt az állampolgárságtól való megfosztással sújtsa. A vitában a már említett Groh József utalt arra, hogy az akkori uralkodó párt, a Magyar Dolgozók Pártjának álláspontja meglehetősen kétszínű ebben a kérdésben, hisze n míg az állampolgárok bizonyos csoportját meg akarja fosztani állampolgárságától azért, mert a hazájukat elhagyják, addig másokat kifejezetten buzdít arra, hogy elhagyják a hazájukat - hiszen mi másként volna értelmezhető a pártnak az a szlogenje, hogy "V ilág proletárjai, egyesüljetek!" (Derültség.) No, én azért ennél valamivel emelkedettebb parlamenti vitát kívánok ebben a kérdésben mindnyájunknak azzal, hogy támogatom ennek a törvénynek a gyors és minél zökkenőmentesebb meghozatalát. Köszönöm szépen a fi gyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát ezen a ponton elnapolom, későbbi ülésünkön folytatjuk. A Magyar Köztársaság biztonságpolitikájának alapelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat vitájának folytatása
