Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 2. kedd, a tavaszi ülésszak 10. napja - A magyar állampolgárságról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GALI ÁKOS, DR. (független)
708 Nem lehet nem megemlíteni az 1939. évi XIII. törvényt, amiről legyen i s talán ennyi elég. Szomorúbb annál, hogy az a 9590/1945ös miniszterelnöki számú rendelet, amely arra lett volna hivatva, hogy némileg enyhítse ennek a törvénynek a szomorú jogkövetkezményeit - ezt idézőjelben mondom , "jó szokás szerint" úgy oldotta meg , hogy rögtön egy másik csoporton ütött egyet, rögtön egy másik csoportot állított valamelyik korlátozás elé. Ezek azok voltak, akik 1945 előtt birodalmi német állampolgárságért folyamodtak, a rendelet ezeket kizárta a visszahonosítás lehetőségéből. 1948b an került sor egy újabb állampolgársági törvényi szintű szabályozásra. Az évszámból kitűnőleg, ez a kor követelményeit, jegyeit hordozta magán, azonban a törvény védelmében meg kell jegyezni, hogy ez volt az a törvény, amely először megszüntette a különbsé get a magyar állampolgársági szabályozásban a házasságból származó és a házasságon kívül született gyermekek között. Úgyszintén ez a törvény volt az, amelyik segített rendezni az akkori Csehszlovákiából áttelepített magyar nemzetiségűek állampolgárságának kérdését, illetőleg a hazánkban maradt német nemzetiség állampolgárságának kérdését. Végezetül pedig itt van ez a bizonyos 1957. évi V. törvény, a csatolt részeivel együtt most akarjuk lecserélni. S meg kell őszintén mondjam, éppen itt az ideje is annak, h ogy szakítsunk azzal a hagyománnyal, ami ebből a kis felsorolásból is kitűnt. Nevezetesen arról van szó, hogy a magyar állampolgársági szabályozásnak egy lényeges jellemzője az, hogy politikai kurzusonként, politikai szándékból valakiket mindig ki akarunk zárni az egyszer már megszerzett állampolgárság élvezetének a lehetőségéből. Tisztelt Képviselőtársaim! Bár itt hetedikként valószínűleg nem fog újdonságként hatni, de azért szólnom kell néhány szót a törvényjavaslat tartalmáról is. Ez nemcsak azért nem fo g újdonságként hatni, mert előttem szóló képviselőtársaim ezt kivesézték, hanem egész egyszerűen azért, mert amit az állampolgársági jogban ki lehet találni, azt mára már kitalálták. A javaslat ezeket az ismert megoldásokat rendszerezi egy, mondhatni egysz erű, tiszta, áttekinthető, világos rendszerbe. Megmaradnak a keletkezési elvek, a területi elv, a vérségi elv vagy a leszármazás vélelmezése, mint egy külön nevesített eset. Átláthatók, lépcsőzetesek a honosítás szabályai, egymásra épülnek ezek, és végül e gy szélesen alkalmazható, rugalmas felmentési lehetőség is érvényesül. Ugyanígy világosak, méltányolhatók a visszahonosítás szabályai. Többen említették már előttem a határainkon túl élő magyar nemzetiségiekre vonatkozó kedvezményeket. Magának az állampolg ársági eljárásnak a mechanizmusa lényegében már most is ismert, e tekintetben tehát sok újdonsággal a javaslat nem szolgál. A magam részéről csak üdvözölni tudom azt az új szemléletet, amely megjelenik ebben a törvényjavaslatban az állampolgárság megszűnés ével kapcsolatban, és egyrészt kizárja az önkényes állami lépés lehetőségét, másrészt pedig teret enged bizonyos szempontból, ameddig el lehet menni - ezt Mészáros István mondta , az egyén lehetőségeinek. Hangsúlyozottan örülök annak végül is, hogy eltűni k, és nagyon remélem, örökre eltűnik a magyar állampolgársági jogból a megfosztás intézménye vagy a magyar állampolgárság bármiféle automatikus megszűnésének a lehetősége. A magyar történelemben sajnos, nem egyszer fordult elő, hogy az állampolgárságtól va ló megfosztás intézményét nemtelen célra használták fel. Elegendő talán, hogyha két példát hozok föl, egymástól egyébként több évtizednyi távolságra lévő történelmi korszakból. 1879ben a magyar országgyűlés a király, Ferenc József, nem csekély kö zrehatására egy olyan törvényt szavazott meg, amelynek alapján pl. Magyarország volt kormányzóelnökének, Kossuth Lajosnak tízévi Magyarországon való lakást kellett volna igazolnia az állampolgárság megszerzéséhez, amely számára nyilvánvalóan egy megalázó, és nyilvánvalóan lehetetlen feltétel volt. El is nevezték ezt a törvényt akkoriban Lex Kossuthnak, s nyilvánvaló, hogy az állampolgárság
