Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 2. kedd, a tavaszi ülésszak 10. napja - A magyar állampolgárságról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GALI ÁKOS, DR. (független)
707 Én is - Böröcz István képviselőtársammal - úgy értékelem, hogy gondos előkészítő munka előzte meg ennek a törvényjavaslatnak az előkészítését, és az a konstruktív hozzáállás, ami számos képviselőtársam hozzászólásában megnyilvánult, úgy érzem, hogy eg y időtálló és előremutató törvényt fogunk alkotni az állampolgárság viszonylatában. Még az állampolgársági joggyakorlat és az állampolgársági ügyintézésre vonatkozóan annyit szeretnék mondani, hogy a személyi és tárgyi feltételeket korszerűsíteni szükséges , hiszen az állampolgársági ügyek száma megötszöröződött az utóbbi években, 1989 óta, és ezzel nem mindenben tartanak lépést a jelenleg is biztosított feltételek. Bár kétségkívül az állampolgársági ügyintézés gyorsasága nemzetközileg is példás, másfél, két éves átfutási idő kevés állam joggyakorlatában észlelhető. Frakciónk részéről a törvényjavaslatot támogatásra ajánlom. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. A független képviselők részéről felszólal dr. Gali Ákos képviselő úr. Mega dom a szót. Felszólaló: Dr. Gali Ákos a független képviselők részéről GALI ÁKOS, DR. (független) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Meglehetősen régen volt már olyan, tisztelt Országgyűlés, hogy egy kétharmados törvényjavaslat vitáját ilyen békésen folytathattuk le, mindenfajta előzetes háborúskodás nélkül, és én akkor is örülök ennek, hogyha nagyon jól tudom, hogy a szemléletünkben is volt egy kis hiba. A kétharmados törvényjavaslatokat eddig mindig az alkotmányos konszenzuskényszer felől közelítettük meg, nem pe dig abból az irányból, hogy egyébként állampolgári alapjogokat érint. Mint ahogy ebben az esetben is egy alapjogról van szó, sőt az állampolgársági jog egyik alapintézményének is tekinthető, hiszen a jogi értelemben vett lakosság, az állami területtel, ill etőleg az ezen gyakorolt állami főhatalommal az állam elengedhetetlen ismérvét alkotja, a szuverenitásnak egy nagyon fontos eleme. S hogy mennyire fontos elemről van szó, egyetlen példát hadd hozzak ezzel kapcsolatban a nem is olyan régmúltból. Az újraegye sítés előtti két német állam között rendszeres civakodás tárgya volt az, hogy az akkori NSZK következetesen nem volt hajlandó elismerni az NDK állampolgárságot, amit a Német Demokratikus Köztársaság, az akkori NDK természetesen a saját szuverenitása megsér tésének tekintett. Meg kell jegyezni ugyanakkor azt is, hogy természetesen az állampolgárságnak az állampolgár, a polgár számára is nagy jelentősége van, hiszen ez határozza meg fő szabály szerint azt, hogy melyik állam joghatósága terjed ki rá, és melyik államtól várhat adott esetben védelmet. Nem térek ki arra, tisztelt Országgyűlés, hogy miként határozták meg az állampolgárság lényegét a természetjogi iskola hívei vagy a státusszemlélet követői, de ezekből a megjegyzésekből is nyilvánvaló, hogy kb. melyi k történelmi korszak volt az, amelyik a mai értelemben vett állampolgárság kérdését felvetette. A legelső állampolgársági szabályokat is egy civiljogi kódexben, az 1804es napóleoni kódexben lelhetjük fel. Mára azonban már a modern polgári jogtudomány képv iselői egységesek abban, hogy az állampolgárság kérdése az alkotmányjogba sorolható, és megnyugvással mondhatjuk, hogy a múlt századbeli magyar jogtudósok munkássága - Szalay László és követőinek munkássága - óta a magyar jogtudomány is ezt a kérdést a köz jog oldaláról közelíti meg. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy nagyon vázlatosan magam is felemlítsem itt az Országgyűlésben a magyar állampolgársági szabályozás főbb mérföldköveit. Az 1879. évi L. törvény volt az első állampolgársági törvény, a mely közel háromnegyed évszázadig volt hatályban. Egyik legismertebb szabálya szerint az a személy, aki Magyarországtól tíz évig távol volt, állampolgárságát automatikusan elveszítette.
