Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 2. kedd, a tavaszi ülésszak 10. napja - A magyar állampolgárságról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - HEGEDŰS ISTVÁN, a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
702 Először kellene ugyanis meghatároznunk a Magyar Köztársaság hosszú távú érdekét és polit ikáját mindezekben a kérdésekben, s azután foglalkozni az egyik szabályozandó részterülettel. Itt tehát a FIDESZ álláspontja a szabaddemokratákéhoz áll közel, és nem értek teljesen egyet Böröcz István kisgazdapárti képviselő, frakcióvezető nézetével, aki s zerint az út fordítva is felvethető, vagy talán járható. Ugyanis rögtön ezzel a nehézséggel találjuk magunkat szemben, amikor a magyar állampolgárság megszerzésének jogcímeit és eseteit vizsgáljuk a törvényjavaslatban. Tudnunk kellene ugyanis, hogy melyek a preferált csoportok. Így például a FIDESZ szerint a szomszédos országok magyar kisebbségeinek bevándorlása nem politikai cél. Abban kell segítenünk, hogy a határokon túli magyarok a környező államokban megfelelő körülmények között éljenek s hogy megtarts ák kulturális, etnikai önazonosságukat, s hogy megőrizzék, illetve javítsák gazdasági életképességüket. Itt tehát hasonlóak a nézeteink a másik két ellenzéki párt vezérszónokához. Mégis érthető és támogatható, hogy azok a magyar nemzetiségűek, akik évek ót a Magyarországon élnek és dolgoznak, kedvezményes úton jussanak magyar állampolgársághoz. Ez tehát egy másik probléma. Az azonban elfogadhatatlan, hogy az állampolgárságról, a bevándorlási, idegenrendészeti törvény ismerete hiányában kell beszélnünk. Ebben tehát csatlakoznék Mészáros István ügyrendi észrevételéhez, hogy a bevándorlási törvényt párhuzamosan kellene tárgyalnunk a mostani állampolgársági törvénnyel. Amennyiben ugyanis nem ismerjük a Kormány migrációs politikáját, a bevándorlás általános elveit , a bevándorlási folyamat menetét, nehezen megítélhető ennek a bevándorlási folyamatnak a csúcsát jelentő honosítási eljárás tervezett formája. Ehhez ugyanis az is feltétel, hogy a Belügyminisztérium dolgozza ki az állampolgársági törvény végrehajtási utas ítását is, mert csak azt megismerve alakíthatjuk ki végérvényesen álláspontunkat. A törvényjavaslat, tisztelt Ház, szigorú feltételeket állít a honosítási kérelmek teljesítése elé. Visszahonosítási esetekben ugyanakkor a volt magyar állampolgár - ha magyar országi lakóhelyét biztosította - a többi általános feltételt teljesítve azonnal folyamodhat magyar állampolgárságért. Meglepő módon azonban hasonló visszahonosítási jogcímnek tekinti a tervezet azt is, ha a magyar nemzetiségű nem magyar állampolgár felmen ője volt magyar állampolgár. Ez a nyilvánvaló szóhasználatbeli tévedés alighanem a törvényjavaslat szerkezetéből következik, de ha így marad, külpolitikai következményei súlyosak, üzenete pedig rosszízű lesz. Aligha honosítható vissza valaki, aki korábban maga nem volt annak az országnak állampolgára. Ő honosítható. Aligha indokolható, hogy távolba szakadt hazánkfiát csakis azért, mert ősei között magyar állampolgár is volt, a törvényjavaslat nem tisztázza, meddig lehet visszamenni a felmenők családi ágán a múltba, a mások esetében megkívánt magyar nyelven letett alkotmányos alapvizsga nélkül honosítsunk, ráadásul vissza. Különösen fontos, hogy a szomszédos országokban senki ne érthesse félre a törvényjavaslatot. Ott különösen rossz csengése lenne a "vissza" igekötő szerencsétlen kiterjesztett értelmezésének. A tervezet mindössze egyetlen mondatban utal a kettős állampolgárság intézményére. Idézem: "Azt a magyar állampolgárt, aki egyidejűleg más államnak is polgára, a magyar jog alkalmazása szempontjából magy ar állampolgárnak kell tekinteni." - 2. § (2) bekezdés. Ez a megfogalmazás azt sugallja, hogy a kettős állampolgárokat katonaköteles magyar állampolgároknak is tekinti a törvényjavaslat, ami viszont ellentmond az Európa Tanács keretében 1963ban megkötött egyezménynek, amely a többes állampolgárság eseteinek csökkentéséről szól, s kimondja, hogy a többes állampolgár katonai szolgálatát abban az államban köteles leszolgálni, amelyben állandó lakóhelye van. Márpedig az állampolgárság ténylegessége, effektivit ása, amelynek legfőbb kritériuma a domicilium, a lakóhely, nem elhanyagolható nemzetközi jogi korlát is. Ha az állampolgár és állama között csupán névleges a kapcsolat, akkor diplomáciai és konzuli védelem nyújtásának jogát a Magyar Köztársaság - a nemzetk özi szokásjog szabályai szerint - aligha igényelhetné. S ami különösen fontos, kettős állampolgár nem kérhet egyik állampolgársága szerinti államától diplomáciai és konzuli védelmet a másik állampolgársága szerinti államtól.
