Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 2. kedd, a tavaszi ülésszak 10. napja - A magyar állampolgárságról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - SÓVÁGÓ LÁSZLÓ, DR. az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottság alelnöke: - ELNÖK (Szabad György): - MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, DR. az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság alelnöke: - ELNÖK (Szabad György): - MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, DR. az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság alelnöke: - ELNÖK (Szabad György): - DÁVID IBOLYA, DR. az MDF vezérszónoka:
690 ELNÖK (Szabad György) : Megköszönöm. SÓVÁGÓ LÁSZLÓ, DR. az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrsé gi bizottság alelnöke: … a bizottság megtárgyalta és általános vitára alkalmasnak találta. (Szórványos taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Megkérdezem az emberi jogi bizottság jelen lévő tisztségviselőit, kíváne a bizottság előadót állítani. Felszólal ó: Dr. Mészáros István László, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság alelnöke MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, DR. az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság alelnöke: Igen. ELNÖK (Szabad György) : Igen. Mészáros István. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, DR. az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság alelnöke: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az emberi jogi bizottság sem kíván külön előadót állítani. A törvényjavaslatot a bizottság megtárgyalta és általános vitára alkalmasnak tartotta. ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm szépen. Akkor rátérünk az egyes képviselőcsoportok vezérszónokainak felszólalására. Elsőként megadom a szót Dávid Ibolyának, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja vezérszónokának. Felszólaló: Dr. Dávid Ibolya az MDF képviselőcsoport nevébe n DÁVID IBOLYA, DR. az MDF vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Magyarországon a mai értelemben vett állampolgársági jog valóban a múlt század végén alakult ki, ahogy ezt az államtitkár úr említette, de évszázadokra visszavezethető szé p szabályozásokon és szokásjogon alapult már ez is. Engedjék meg, hogy röviden kitérjek ezekre a korra jellemző szabályozásokra. Az állampolgárság fogalmát abban az értelemben, hogy az államhatalomban való részvételt jelenti, Magyarországon 1848 előtt a Sz ent Korona tagságának a fogalma helyettesítette. Megvolt az alattvalói kötelék vagy honosság tágabb körű fogalma is, ez a honfiúság volt. 1816ban szabályaink ismertek hallgatag módon honfiúságot, mely szerint oly osztrák állampolgárok, akik 10 évig passzu s nélkül, háborítatlanul Magyarországon tartózkodtak, magyaroknak tekintettek. 1715ös születésű törvény szerint honfiú, aki honfiútól születik, tehát nem az, aki az országban született vagy élt. A honfiúság megszerzésének másik módja az úgynevezett ünnepé lyes honosítás volt, mellyel nemcsak a honosságot, hanem ha a kérelmező nemes volt, a nemesi rangot is, amit külföldön bírt, megszerezhette. Efféle honosítás már I. Ferdinánd idejétől volt szokásban. 1550ben a honosítás a király és az Országgyűlés által k özösen történt, ahol a honosított esküt tett az Országgyűlés színe előtt vagy a kancellárián. A honosítás érvényességéhez ez időben rang szerint meghatározott díjat is kellett fizetni az ország pénztárába. Az ünnepélyes honosításon kívül ismertek szabályai nk egyszerű honosítást is, ennek nem volt egységes szabályozása, a felvételt vármegyék és a városok is kimondták. Az 1700as években már feltétel volt, hogy a kérelmező hosszabb ideje az országban éljen. Az 1879. évi 50. törvénycikk az állampolgárság elnye résének módjait részben vérségi alapon, részben honosítással, részben rendkívüli honosítással, azaz királyi oklevéllel szabályozta.
