Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 2. kedd, a tavaszi ülésszak 10. napja - A magyar állampolgárságról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - SÓVÁGÓ LÁSZLÓ, DR. az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottság alelnöke: - ELNÖK (Szabad György): - MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, DR. az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság alelnöke: - ELNÖK (Szabad György): - MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, DR. az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság alelnöke: - ELNÖK (Szabad György): - DÁVID IBOLYA, DR. az MDF vezérszónoka:
691 A rendes honosításnál a belügyminiszter határozott hat feltétel együttes megléte esetén, melyből öt többékevésbé megegyezik a mai feltételekkel. Egy érdekes feltétel azonban eltért. Az ötévi magyarországi tartós tartózkodás mellett legalább öt éve a kérelmező be legyen vezetve a Magyarországon adózók lajstromába. A rendkívüli vagy királyi oklevél általi honosítá ssal olyan idegeneket honosítottak, akik a magyar állam irányába rendkívüli és kitűnő érdemeket szereztek. A honosításnak ez a módja jutalmazás volt, de esküt így is kellett tenni, mert érvényességi feltétel is volt. Ennyi említésre mindenféleképpen méltó volt a több mint 110 éve megszületett első állampolgársági törvényünk, mely ha figyelembe vesszük Horvátország, Erdély és Magyarország sajátos helyzetét, mindenféleképpen új és haladó volt. Az európai gyakorlattól is eltért a haladó magyar szabályozás, his zen megteremtette a kettős állampolgárság feltételeit, azt eltűrt kategóriaként már ismerte, ugyanakkor sem a német, sem az osztrák nem ismerte. Ennyi jó azonban nem mondható el az 1957. évi V. törvényről. Ez a törvény túl ködösen fogalmazott a honosítás f eltételeiről, a honosítás feltételrendszere még a bevándorlásét sem éri el. A homályos szabályozás teret ad vagy teret adott a mindenkori politikai befolyásnak. Az elbocsátási eljárás rendkívül bonyolult volt. Törvényi koherenciazavart jelentett az 1990. é vi XXVII. törvény, illetőleg az 1990. évi XXXII. törvény és az állampolgársági törvény között, hiszen a két hivatkozott törvény rendelkezik a magyar állampolgárságtól megfosztó határozatok hatályának megszűnéséről, ugyanakkor nem módosult az állampolgárság i törvény megfosztásra vonatkozó előírása. Napjaink népmozgása, bevándorlási, menekültügyi, idegenrendészeti politikánk mellett elemi érdek volt egy új törvény megalkotása. Itt példaként szeretném megemlíteni, hogy 1957 és 1981 között 202 állampolgárságtól való megfosztás történt, ennek egy része volt politikai, de mindenféleképpen büntetőeljárásokkal függött össze. 1957 és 1980 között évente átlagosan 4500 között volt a honosítási kérelmek száma, ugyanakkor 1989től ugrásszerűen megemelkedett, a '90es év ben már megközelítette a 13 ezret, és azóta is emelkedő vonalú. A honosítás feltételeit szigorítani kellett. Ilyen a 3 év Magyarországon lakás szigorítása 8 évre, hiszen egyetlen európai országban sincs ilyen alacsony mérce, a többség 5 és 12 év között áll apítja meg. Ugyanígy szigorítani kellett, hogy a házasságkötés több lehetőséget biztosított a jogszabály valós tartalmának kijátszására, ezért ebben az esetben képviselőcsoportunk is támogatja a 3 éves Magyarországon tartózkodást. A szigorítások mellett ke dvezményeket ad a törvény az arra jogosultaknak, mellyel teljes egészében egyetértünk. A történelem jóvoltából kezdeményezhetjük az elcsatolt területeken élő magyar nemzetiségű, nem magyar állampolgár honosítási kérelmét is. (10.40) Tisztelt Képviselőtársa im! Nagyon fontos része a törvényjavaslatnak az 5. §, mely a visszahonosításról rendelkezik. Visszahonosításukat kérhetik azok a volt magyar állampolgárok, akik a magyar állampolgárságukat valamilyen okból elvesztették. Ugyancsak a visszahonosítás szabálya i szerint szerezhetnek magyar állampolgárságot e személyek leszármazottai. A törvényjavaslat 21. §a kiemeli a volt magyar állampolgárok köréből azokat, akiknek az állampolgársága 1947. szeptember 15. és 1990. május 2a között elbocsátással szűnt meg. Rész ükre lehetővé teszi, hogy alanyi jelleggel, erre vonatkozó írásbeli nyilatkozat alapján vegyék fel ismét ezt a köteléket. Azt mondhatjuk tehát, hogy a visszahonosítás alá azok a magyar származású emberek és leszármazottaik tartoznak, akiknek magyar állampo lgársága a területelcsatolások következtében szűnt meg. A törvényjavaslat indokolása utal sajátos történelmi örökségünkre, arra a helyzetre, amelynek következtében a két világháború után magyarok milliói kerültek más államok fennhatósága alá. A
