Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 2. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - Egyes büntetőeljárási szabályok kiegészítéséről szóló törvényjavaslat vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - MÁDAI PÉTER (SZDSZ)
68 törvényjavaslatot. Ugyanakkor kiderült, hogy a Magyar Országgyűlés rendkívül bölcsen járt el, amikor megszavazta a ZétényiTakácsféle törvényt, mert gyakorlatilag a német parlament is a magyar Parlament eljárását követte és ugyanúgy felfüggesztette az elévülést 1945től. (10.40) Nagyon csodálkozom, hogy ennek a fontos döntésnek semmiféle részletesebb magyarázatát és tájékoztatását sajnos nem mutatták be a hírközlő szervek. Úgy kell felfognunk ezt a kérdést, mint a rendszerváltás egyik sarkalatos pontját. Ugyanis a békés rendszerváltás nem azt jelenti, hogy mindenkinek azonnal megbocsátunk, mert olyan helyrehozhatatlan károkat okoztak az egyénekben, az egyének életéb en, és ezen túlmenően az egész társadalmunk életében, a magyar állam lejáratásában, hogy mindenképpen szükséges legalább az ilyen fokú korrigálás. Nagyon sajnálatosnak találom, hogy ugyanakkor a legnagyobb ellenzéki párt képviselője - amennyiben a párt hiv atalos szószólójának tekinthetem - úgy foglal állást, hogy "mindig bíztam abban, hogy nem maradnak büntetlenül ezek a tettek, amikor családokat, embereket egész életükre nyomorítottak meg". És csodálatos fordulattal azzal fejezi be ezt az egyébként reménye kre jogosító beszédét, hogy "csak időpocsékolás és az emberek további elkeserítését szolgálja, az emberek bizalmának további elvesztését szolgálja, ha ezzel töltjük az időnket". Hát tisztelt Ház és tisztelt sajnálatosan ellenzéki párt, időpocsékolásnak nev ezzük azt, hogy az elkövetett bűnök megtorolhatók legyenek? Nagyon furcsa etikai kérdés. Csak annyit szeretnék felhozni, hogy milyen példát mutatunk az ifjúságnak, az utánunk következő nemzedéknek, ha azt tapasztalja, hogy főbenjáró bűnökért semmi sem jár, teljesen megtorolhatatlanul követhetők el. Akkor mi sarkallja a fiatalságot arra, hogy ne kövessen el hasonló bűnöket? Nyilvánvaló, hogy rendkívül nagy a csábítás, és ennek egyetlen elkerülhetetlen módja, hogy valóban lássák, hogy ha késve is, de azért mé gis rámutat a társadalom az igazságosságra. Egyébként ennek a Vass Istvánféle felszólalásnak - meg kell mondanom - csupán egyben tudok igazat adni, amikor azt mondja, hogy nem tulajdonítok magamnak sem jelentőséget, hogy hangzatos, jó beszédet állítsak ös sze. Ennek valóban teljes egészében eleget tett, csak azt nem tudom, hogy miért kellett több mint tíz percen át ezt még alátámasztani és igazolni. Nagyon sajnálatos, hogy így fogjuk fel és ilyen példát mutatunk. Én a magam részéről biztos vagyok abban, hog y a társadalom igazságérzete nem fogja hagyni, hogy ezek a bűncselekmények továbbra is megtorolhatatlanul maradjanak, és remélem és biztos vagyok benne, hogy a társadalom igazságérzete találkozni fog ezen a törvényen keresztül a jogszabályban rögzített iga zsággal. Erre várunk és ezt kívánjuk minél hamarabb elérni. Ezért kérem a törvény szíves támogatását. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Mádai Péter, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Felszólaló: Mád ai Péter (SZDSZ) MÁDAI PÉTER (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Csak reagálni szeretnék, köszönöm szépen. Képviselőtársam azt mondta, hogy a Ház nagy többséggel bölcsen elfogadta a ZétényiTakácsféle törvényt. Utalni szeretnék rá, hogy bölcsen, és a kezükbe tett tudás alapján az Alkotmánybíróság ennek minden passzusát alkotmányellenesnek minősítette. Ez az egyik dolog. Tehát tisztelettel szeretném kérni képviselőtársam, hogy a ma folytatandó vitát ne keverje össze egy múltkori lezárttal. A másik: Vass István nemc sak képviselőtársam, hanem barátom is. Ezért - miután nincs itt - egy mondatban szeretnék reagálni arra, amit képviselőtársam vele kapcsolatban mondott. Hogy hány percig tartott a felszólalása; azt gondolom, indifferens. Ő egy valamit mondott, és ezt az ő nevében szeretném megismételni: a magyar társadalom nem a múlt számonkérésére gondol, hanem a jelenre és a holnapra. Fontosabbnak érzi, hogy hogy él ma és hogy fog élni holnap, és csak másodlagos vagy harmadlagos, nem elhanyagolható szempont az, hogy mi tö rtént a múltban. Tisztelettel kérem tehát
