Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 2. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - Az 1956. októberi forradalom és szabadságharc során elkövetett egyes bűncselekményekkel kapcsolatos eljárásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - A büntethetőség elévülésének értelmezéséről szóló törvényjavaslat vitájának folytatása - TÓTH ALBERT, DR. (MDF)
66 Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a büntethetőség elévülésének értelmezéséről szóló törvényjavaslat vitájának folytatása. Az előterjesztést a 7165ös számon kapták kézhez képviselőtársaim. Megkérdezem képviselőtársaimat: ki kíván a vitában felszólalni? Igen. Tóth Albert képviselőtársunk a Magyar Demokrata Fórum részér ől. Felszólaló: Dr. Tóth Albert (MDF) TÓTH ALBERT, DR. (MDF) Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Az úgynevezett igazságtételi törvénytervezeteket gyakran éri az a támadás, amely a bűnbánat és a bűnbocsánat tényét hozzá nem értően összekeveri. Gyakra n követelnek a keresztény embertől anélkül bűnbocsánatot, hogy előtte az illető bűnbánatot tartott volna. Engedtessék meg, hogy talán nagyon szakmai leszek, de forduljunk a legautentikusabb forráshoz, a Szentíráshoz, vagy görög szóval a Bibliához, és nézzü k meg, mit is mond kontextusában a bűnbánat és bűnbocsánat teológiai kérdéséről. Bűnbocsánatot nyerhet a bűnös Istentől és embertársaitól. A Biblia alapvető felfogása szerint a bűn zsoldja a halál. I. Mózes 2:17, illetve Pál rómabeliekhez írott levele 6. f ejezetének 23. verse. (10.30) És ha Isten a maga szigorú igazságával járna el az emberrel szemben, akkor minden bűnt cselekvőtől rögtön el kellene vennie az életet. Isten azonban, miután nem csupán igaz bíró, hanem irgalmas, kegyelmes és hosszú tűrő Isten is, tekintetbe veszi az ember gyarló, esendő természetét, nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen. Jeremiás 36:3, Ezékiel 18:27, 30, 33:12, Máté 3:2, 4:17, Márk 1:15. Ezért nemcsak időt és alkalmat ad a bűnösnek a bűntől elfordulásra és m egbánására és a hozzá való visszatérésre - Ézsaiás 30:18:2, Mózes 9:5, Zsidókhoz írt levél 15 , hanem ő maga támaszt arra ösztönt - Jeremiás 31:18 , maga eleveníti meg a lelket - Zsoltárok 19:8 - s ad új szívet - Zsoltárok 52:12, Jeremiás 32:39, Ezékiel 36:25:27 , és mihelyt megvan az emberben az igaz bűnbánat és töredelem, azonnal kész a bűnbocsánatra. I. Királyok 8:32, Krónikák 7:14, Zsoltárok 86:5, Jeremiás 31:34, 36:3, Márk 2:7, 11:25, Lukács 15:20, Cselekedetek 2:38, 13:38, Efézus 1:7, I. János 1:9. Mert nagyobb öröme van egy bűnös megtérésén, mint 99 igazon, akiknek nincs szükségük a megtérésre. Isten bűnbocsánata nemcsak az egyes emberekkel, hanem az egész bűnös emberiséggel szemben, legteljesebben a Jézus Krisztus elküldésében és halálra adásában nyilatkozott meg. A bűnbocsánat megnyerésének eszközeként, az ószövetségi vallás az áldozatokat és megtisztításokat állította be mint Isten bűnbocsátó kegyelmének intézményeit, eredetileg azzal a természetes követelménynyel, hogy a külső áldozatokban és me gtisztításokban ott legyen a lélek benső bűnbánata, töredelme és Istenhez térése is mint a bűnbocsánat nélkülözhetetlen feltétele. Ezért a prófétai felfogás a bűnbánat külső kifejezését nem tartotta elegendőnek, hanem a benső igazi bűnbánatot és Istenhez v aló megtérést követelte. Ézsaiás 1:11:17, 58:5:7, Jeremiás 6:20, Hóseás 6:6, Joel 2:12, Ámós 5:21, Mikeás 6:6:8, Zsoltárok 47. Az Ószövetség, különösen a papi törvény szerint Isten minden bűnt kész megbocsátani, csak azt nem, amelyet előre megfontolt gonos zsággal, az eredeti szövegben így fogalmazhatjuk, vagyis fordíthatjuk: felemelt kézzel követtek el. IV. Mózes 15:30. Tehát az Ószövetség is tudott megbocsáthatatlan bűnökről. Az ember részéről való bűnbocsánat gyakorlása megvolt Izráel népe között is, a tö rvény is parancsolta, de csak az izraelitával szemben. S még kevésbé volt az a jelentősége, mint az Újszövetség tanításában, mert az emberi megbocsátás és annak szükséges volta, az egyéni és egyetemes bűnösségnek és Isten részéről a bűnbocsánatra szorultsá gnak csak ama tudata mellett nyerhette meg igazi jelentőségét, amelyet az Újszövetség igyekezett beoltani az emberek lelkébe.
