Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 1. hétfő, a tavaszi ülésszak 9. napja - Bejelentés bizottsági alelnök megválasztásáról - A statisztikáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - FEKETE GYULA, DR. a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka:
640 összeírni szándékozó törvény volt az 1715. évi LVII. és az 1723. évi LXVII. törvén y. Hadd említsek egy adatsort az 1754. évi általános népszámlálásból. A közhiedelem szerint ekkor a török pusztítás utáni Magyarországon még nagy területek vártak gazdára, telepesre. Az adatok szerint viszont az ország felnőtt férfi lakosainak a többsége, 51,7%a föld nélküli zsellér vagy napszámos volt, 37%a telkesjobbágy, 5,3%a iparos polgár, 4,7%a nemes, 0,3%a tisztviselő és 1%a egyházak szolgálatában álló lelkész, pap és szerzetes. A legendás hírű debreceni professzor, Hatvani István ebben az időbe n, 17401750 körül állítja össze Magyarország első halandósági táblázatait és fejti ki gondolatait a statisztika lényegéről, azaz a valószínűségszámításról. Hatvani professzor saját kutatási eredményein kívül jelentős mértékben támaszkodott a NyugatEuróp ából érkező korai statisztikai jellegű szakirodalomra is. Ugyanebben az időszakban Bél Mátyás jelenteti meg sorra Magyarország megyéit tartalmazó köteteit, azon belül az egyes településeket leíró földrajzi, történeti és statisztikai adatokat. NyugatEurópá ban a statisztikai tudomány fejlődését elsősorban a polgárosodás, vagyonosodás, továbbá a centralizálódó államhatalom adatigénye váltotta ki. XIV. Lajos fényűző kiadásait csak egy fáradhatatlan gazdaságpolitikus bürokrata Colbert tudta olyan kincstári bevé telekből fedezni, amelyik szinte minden megadóztatható tevékenységet és vagyontárgyat nyilvántartott. A francia állam foglalkoztatta talán a legtöbb korai statisztikust az akkori Európában. Angliában William Petty közgazdász mérte fel 1670 körül az ír nemz eti vagyont és vált munkája statisztikai alapművé. Magyarországon is a centralizált államhatalom igényelte leginkább a statisztikai tudományok fejlesztését, nem véletlenül rendelte el Mária Terézia oktatási törvényében 1777ben a Ratio Educationisban a sta tisztika egyetemi szintű oktatását, és ugyanő nevezte ki a Nagyszombatról Budára költöző egyetem első statisztikát oktató egyetemi tanárát. Azóta, 216 év óta, a magyar felsőoktatásban folyamatos a statisztikai tanszékek jelenléte. A statisztikai felsőoktat ás bevezetése a reformkor idejére már általánossá tette a statisztikai jellegű művek megjelentetését. Elég, ha utalunk Berzeviczy Gergelynek A magyar ipar és kereskedelem című, 1797ben Lőcsén kiadott munkájára, Schwartner Mártonnak a Magyar Királyságot le író 1798ban megjelent művére, Vályi András háromkötetes, 1796 és 1799 között Budán kiadott, Magyarországot leíró munkájára, Ercsey Dániel kétkötetes statisztikai szakkönyvére 18131814ből, Magda Pál agrárstatisztikai munkájára az 1830as évekből, Erdélyi Jánosnak a Nemzeti iparunk című munkájára 1843ból, Fényes Eleknek A magyar birodalom népessége című, 1840ben kiadott művére, vagy Nyíri Istvánnak 1837ben megjelent az ipar pénzalapjait, a hitel- és adósságtörlesztést taglaló könyvére. A megjelent művek természetesen politikai vagy társadalompolitikai problémákat is feszegettek. Az ipar, a kereskedelem helyzetét leíró művekben felmerült a Magyarországra nézve hátrányos belső vámrendszer problémája, az ipari védegylet gondolata, a pénz- és hitelélettel ös szefüggő statisztikák rávilágítottak a feudális viszonyok tarthatatlanságára, az adóstatisztikák az adózás igazságtalanságait domborították ki. Ma gyakran hallható, hogy demagógízű az adórendszer igazságos vagy igazságtalan minősítése. Berzeviczy Gergely 1 800as évek elején írt munkái kitűnően igazolták, hogy mennyire károsan befolyásolta a társadalmi békét és a gazdasági fejlődést az adókivetés teherviseléshez nem igazodó, helyenként is eltérő, gyakran önkényes jellege. Nagyok voltak az ország területei kö zött is az adóteherkülönbségek, gyaníthatóan az osztrák udvar politikája miatt. Almássy Pál, aki az 1780as, 1790es évek kereskedelmi mérlegeit is elemezte, ő mutatta ki, hogy Magyarország egy főre jutó adói 1 aranyforintot és 20 krajcárt tettek ki, míg a kereskedelmi útvonalakhoz közelebb álló Horvátország és Dalmácia fejenkénti adóterhe csak 41 krajcár volt, a magyar teher egyharmada. A statisztikai szolgálat iránti igény általánossá vált a reformkorban, és nem véletlenül az 18481849. évi szabadságharc ideje alatt Kossuth Lajos rendeletére alakult meg Magyarországon Fényes Elek vezetésével először a Statisztikai Hivatal. (16.30)
