Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 1. hétfő, a tavaszi ülésszak 9. napja - Bejelentés bizottsági alelnök megválasztásáról - A statisztikáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - FEKETE GYULA, DR. a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka:
641 A szabadságharc bukása után a hivatal megszűnt, de a statisztikai tudomány fejlődése töretlenül haladt előre. Bitnicz Lajos 18 51ben jelentette meg a nagy számok törvényeiről szóló munkáját, Kautz Gyula 1855ben Az ausztriai birodalom statisztikája különös tekintettel Magyarországra című könyvét, Keleti Károly 1868ban A statisztika hivatalos és tudományos művelése című munkáját, amit 1871ben egyik leghíresebb műve, a Hazánk és népe követett. A kiegyezés megteremtette annak lehetőségét, hogy a statisztikai adatok gyűjtésére, az adatok közzétételére a törvényesség keretein belül kerüljön sor. Az adatszolgáltatási kötelezettségekke l, statisztikai felmérésekkel kapcsolatos jogszabályok már 1871ben kormányrendelet szintjén megjelentek a magyar jogalkotásban. Törvényi szinten az 1874. évi XXV. törvény szabályozta először a statisztikai tevékenységet. A második az 1897. évi XXXV., stat isztikával foglalkozó törvény meghatározta a Központi Statisztikai Hivatal jogállását, rendelkezett nemzetközi szervezetek részére történő hivatalos adatgyűjtésekről, kihágás formájában büntette a valótlan adatok szolgáltatását. A törvény még nem említette a magánszemélyek adatszolgáltatási kötelezettségét. Az 1929. évi XIX. törvény volt a harmadik statisztikai törvény. A törvény nagy súlyt helyezett az adatgyűjtés racionalizálására. Évente adatgyűjtési terv készítésé t rendelte el, tisztviselőkből és tudósokból álló Országos Statisztikai Tanács fölállításáról intézkedett, amely tanács javasolhatott adatgyűjtéseket, vagy javasolhatta azok megszüntetését. Az 1952. évi VI. törvény a kor etatista és centralizáló szelleméne k megfelelően megszüntette a személyekre vonatkozó adatok védelmét, és megszüntette a végrehajtói hatalom, valamint a tudományos élet és érdekvédelem statisztikai igényeit koordináló Országos Statisztikai Tanácsot. Az 1973. évi V. törvény, azaz a magyar tö rvényhozás történetében az ötödik, statisztikáról szóló törvény, visszaállította a magánszemélyek adatainak a védelmét. Engedélyhez kötötte a statisztikai adatgyűjtéseket. Bármennyire is sok kritika érte az elmúlt időszakban az engedélyhez való kötést, biz onyosan állíthatom, hogy ez elsősorban a hivatalos statisztikai adatok begyűjthetőségét biztosította, másodsorban az állampolgárok nyugalmát is védte. Ha túl sok intézmény, tanács, minisztérium, kutatóintézet kereste volna fel az állampolgárokat a legkülön bözőbb adatok beszerzése érdekében, akkor esetleg épp az állami statisztika összeírója került volna olyan helyzetbe, hogy az őelőtte kopogtatók sokasága miatt zárt ajtókra talál. Statisztikai nyelven szólva a kimerült minta adatmegtagadási aránya nagyon ma gas. Takarékossági célok is indokolták természetesen az adatgyűjtés engedélyhez kötését. Az engedély megszegését a gyakorlatban nem szankcionálták. Megjegyzendő, hogy a hetvenes, nyolcvanas évek fordulóján az adatmegtagadók aránya 2030% volt, és ez lényeg esen kedvezőbb arány, mint a NyugatEurópában tapasztalt 6070%os megtagadási arány. Hangsúlyozom, hogy a statisztikus számára nem lenne gond egy újabb cím felkeresése, de ha azt tapasztalja, hogy az adatmegtagadók aránya rétegjellegzetességekre utal, pél dául a túl szegények, a túl gazdagok, vagy az idős egyedülállók nem hajlandók válaszolni, akkor kötelessége a kieső mintaelemet egy hasonló helyzetű megkérdezettel pótolni, különben az egész felvétele reprezentativitása, azaz használhatósága, hihetősége me gkérdőjelezhető. Az immár hatodik statisztikai törvény többségében megtartaná az eddigi törvények rendelkezéseit, több tekintetben például az Országos Statisztikai Tanács életrehívása tekintetében, visszanyúlna az 1929. évi XIX. törvényhez, és közelítene a nyugateurópai országok statisztikai adatgyűjtését és adatvédelmét szabályozó törvényekhez. A törvény nem vonatkozna azokra az adatgyűjtésekre, amelyeket a számviteli törvény szerint vagy az adózás rendjének megfelelően kell teljesíteni. A törvényjavaslat 3. §a sorolja fel a hivatalos statisztikai szolgálathoz tartozó szerveket. A hivatalos statisztikai szolgálat köre túllép a végrehajtó hatalom szervein, magában foglalja például a Magyar Nemzeti Bankot vagy a Legfelsőbb Bíróságot is.
