Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 23. kedd, a tavaszi ülésszak 8. napja - A Magyar Köztársaság honvédelmének alapelveiről és főbb feladatairól szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - WACHSLER TAMÁS (FIDESZ)
556 ráfordítással legyen elérhető, és ne vezessen az állampolgárok, illetve a gazdálkodó szervek felesleges vagy aránytalan megterheléséhez. Figyelemre méltó, hogy az Alapelvek egyik megfogalmazása szerint - idézem : "a katona mint egyenruhás állampolgár a civil társadalom érték eit testesíti meg". Az állítás ugyan önmagában is erősen vitatható, de annyiban feltétlenül igaz, hogy nem a hadseregről állítja ugyanezt. Feltűnő, hogy az anyagnak a hadsereg belső emberi viszonyairól semmi mondanivalója nincs egy másik eldugott mondaton kívül: a parancsnokok különös gonddal óvják a katona állampolgári méltóságát. Az én felfogásom szerint ez egy meglehetősen paternalista felfogás az állampolgári jogok gyakorlásáról. Ebből a mondatból nem lehet sokat megtudni arról, hogy miként, miben nyilv ánul meg az a gyönyörű szlogen, hogy a katona egyenruhás állampolgár. És ez megint csak nem véletlen. A mi felfogásunk szerint a katonát mint egyenruhás állampolgárt általában meg kell, hogy illessék mindazok az állampolgári jogok és szabadságok, amelyek a z Alkotmány alapján más állampolgárokat megilletnek. E jogok korlátozása csak a lehető legkisebb mértékben, a szolgálat sajátosságai által feltétlenül megkövetelt körben lehetséges. (12.50) Az utóbbi időben több híradást olvashattunk a hadseregben a sorkat onák rovására elkövetett túlkapásokról, erőszakos cselekményekről. Vajon milyen alapon várjuk el a katonai szolgálattal való azonosulást attól a fiataltól, akinek első és legalapvetőbb tapasztalata a fegyveres szolgálatról az emberi jogok intézményesített korlátozása a katonai szolgálat jellegéből következő szükséges határokon túl, az ezekkel szembeni garanciák szinte teljes hiánya, amely végigkíséri katonai szolgálatát? És itt kell egészen röviden kitérnem a ma reggeli Népszabadság címlapján a Honvédelmi M inisztérium szóvivője által kifejtett álláspontra, aki valószínűleg nem tud arról, hogy a honvédelem esetében rendszeresen és alapvetően sérülnek az emberi jogok, nem konkrét kihívásokról van szó. Tehát én sem arról beszélek, hogy nem fordulhatnak elő túlk apások. A legdemokratikusabb hadseregben is előfordulhatnak ezek a túlkapások - ez ellen nem lehet védekezni, nem lehet megelőzni, pontosabban. Amikor én azt mondom, hogy nincsenek garantálva az emberi jogok a Magyar Honvédségnél és általában a fegyveres e rőknél, akkor én arra utalok, hogy nincsenek meg a jogi keretei, nincsenek meg az intézményes keretei az emberi jogok érvényesülésének; másrészt pedig arra gondolok, hogy különösen nincsen meg a jogorvoslat lehetősége. Ezt a jogfosztottságot elmondhatjuk e gyébként a hivatásos katonákról is. Vajon miért érezze a katonai szolgálatot hivatásának az a tiszt, akinek még arra sincsen joga - hogy csak egyetlen példát említsek, de lehetne hosszan példálózni , hogy szolgálati viszonyával kapcsolatos esetleges konf liktusával bírósághoz forduljon? A katonai szolgálat alárendeltségi viszonyai között különös gondot kell fordítani az emberi méltóság tiszteletben tartásásra. Biztosítani kell az ezt sértő megnyilvánulásokkal szemben a hatékony jog- és érdekvédelem lehetős égét. A jogállamiság alapeszményeinek, különösen a jogbiztonság és a jogi garanciák alkotmányosan megkövetelt rendszerének a fegyveres erők működésében is érvényesülniük kell. El kell érni, hogy a katonai szolgálattal összefüggő jogokat és kötelezettségeke t az Alkotmány rendeltetéseivel összhangban kihirdetett - hangsúlyozom: kihirdetett - jogszabályok szabályozzák. A katonák életviszonyaiban a lehető legnagyobb mértékben a normativitás és a kiszámíthatóság érvényesüljön; vissza kell szorítani az egyéni mér legelés lehetőségét. Mindezeket az alapelvekben is ki kell mondani. Úgy gondoljuk tehát, hogy itt és most lépéseket kell tennünk annak érdekében, hogy a katonák maguk is érezzék, és ne csak nyilatkozatokból olvassák, hogy ők egyenruhás állampolgárok. Itt k ell említést tenni a korábban felszínesen érintett nyilvánosság kérdéséről is. Való igaz, hogy a honvédelem jellegénél fogva rejt titkokat, nemcsak a szomszédok - a szomszéd országok , hanem a magyar állampolgárok túlnyomó többsége előtt is. Úgy gondoljuk azonban, hogy ez a titkosság csakis addig megengedhető, ameddig ez az ország biztonsága szempontjából elengedhetetlen. A mi
